ODAKINT

Odakint

Babalábon Jásdtól Zircig - Kéktúra

2014. június 07. - Szekeres Gábor

Nem tudom mi az ami mindig vissza hív minket? Talán a kalandvágy, a felfedezés vágya, vagy pusztán a természet szeretete? Akárhogy is van, csütörtök délben, már a jásdi kocsma előtt találtuk magunkat. Mint mindig most is velünk tartott, most már majdnem 2 éves kislányunk is. Hátizsákjaink súlyosak voltak, pedig csak a legszükségesebb dolgokat vittük magunkkal ami a nomád élethez nélkülözhetetlen. Persze Angéla komfort érzetét a szabadban is biztosítanunk kellett.

dsc_0021.JPGA három nap alatt tökéletes sátorhelyeket találtunk, ahol kislányunk is otthon érezhette magát. Gondosan megterveztük, hol találunk forrásokat, hogy a lehető legkevesebb vizet kelljen magunkkal cipelni. Az első nap nem is volt ezzel gond, mert záporban kezdtük meg kalandunkat. :) Nem esett igazán sokáig, de a térdig érő növényzetben szinte rögtön átázott a cipőnk és a lábszárunk. Kislányunk ennek annyira nem örült, hiszen imád szaladgálni, neki pedig derékig ért a vizes fű. 

dsc_0023.JPG

Elhaladva a Szentkút előtt, az első pihenőnket egy kicsivel odébb egy cserkésztáborban töltöttük, majd folytattuk utunk. A Vadalmás-forrásnál megtöltöttük a kulacsainkat, ezután a kék jelzést követve haladtunk tovább. Angéla most kezdte felfedezni magának a természetet. Lapulevelet simogatott, majd egy kisegeret vett észre, amint felszaladt egy hosszú fűszálra. Egy kaptatón fölfelé pedig énekes rigó tojást talált. A fióka persze már kikelt, így a tojásnak csak a fele volt meg, de feltűzve egy botra, büszkén cipelte egészen a Római fürdő (vízesés) előtti pihenőig. A puha tojáshéj, szétmállott aprócska kis kezei közt, és krokodilkönnyekkel búcsúzott tőle gyermekünk.

dsc_0208.JPG

dsc_0188.JPG

Még késő délután megnéztük a Római fürdőt fölülről, ami meglehetősen bő vizű és iszapos volt. Utána sátrat állítottunk a pihenő alatti kis részen, a székek mellett. Vacsora után korán nyugovóra tértünk, az éjszaka meglepően hideg volt, igaz nem hoztunk hálózsákokat, csak polár pokrócokat. Korán világosodott, így a napunk is korán kezdődött. Kislányunk a szokásos tejitalát fogyasztotta reggelire, amit a gázfőzőn melegítettünk meg. A reggeli sátorbontás közben megjelent a helyi erdész. Mesélte, hogy a pihenő ebben a formájában csak pár hónapja létezik, de valószínűleg nem sokáig őrzi meg ezt az állapotát. Sajnos sok ember legyőzni jön a természetet, vagy egyszerűen csak elveszi ami neki kell és tovább áll. - A padok mind sárosak - sajnálkozott az erdész, majd kiürítették a kukákat amiért jöttek. - Mi csak vendégségbe jöttünk ide - mondtuk, és beszélgettünk tovább. Wass Albert Tündérkertjéről és még sok minden másról. Örültünk a kellemes találkozásnak, majd elbúcsúztunk. Aznap visszamentünk a Vadalmás-forráshoz, újra megtöltöttük 2 literes flakonjainkat, aztán a Római fürdőhöz gyalogoltunk a Gaja-patak mentén. Innen alulról impozáns látványt nyújtott a vízesés, jó lett volna megfürdeni benne, de most is nagyon iszapos volt.

dsc_0061.JPG

dsc_0066.JPG

dsc_0094.JPG

dsc_0105.JPG

Elhagyva az éjszakai pihenőnket Bakonynána felé indultunk. Hamar leküzdöttük azt a pár kilométert, pecsételés után pedig egy ideiglenes erdészeti úton haladtunk. A kéken tovább gyalogolva és arról letérve egy mezőn töltöttük az éjszakát. Csillagos volt az ég, hidegebb volt, mint előző éjszaka. Angi azonban most is mélyen aludt.

dsc_0210jo.jpg

dsc_0213.JPG

dsc_0218.JPG

dsc_0222.JPG

1.jpg

Az utolsó napunkra kicsit gyorsítani kellett, hogy elérjük Zircen a délutáni vonatot. Csak késő reggel tudtunk elindulni, Angit túlságosan is lekötötte egy kis patak, ahol eljátszott. Visszakanyarodtunk a kék jelzésre, ahol jó tempóban haladtunk, annak ellenére, hogy a jelzés elég szellős volt. Közben találtunk egy nagyon jó állapotban lévő énekes rigó tojást. (Ezt itthon lemostuk és viasszal töltöttük fel) A Nagyesztergár felé vezető úton egyszer csak eltűnt a jelzés. Egy órát kerestük, majd úgy döntöttünk, hogy a búzamezőt átszelő úton ugyanúgy eljutunk a faluba. Közben a már reggeli pár deci vizünk mind elfogyott, egyedül Anginak volt mit innia. A tikkasztó napsütésben alaposan elfáradtunk, hátizsákjaink is egyre nehezebbnek tűntek. Beérve a faluba, az első házhoz becsöngettünk és kértük, hogy töltsék meg kulacsainkat vízzel. A háziasszony szívélyesen fogadott minket, a kulacsainkon kívül még egy hideg üdítőt is hozott nekünk ajándékba. Hálásan megköszöntük és siettünk tovább Zirc felé a vonathoz, amelyről nem mondtunk még le.  

dsc_0236_kicsi.jpg

dsc_0243.JPG

dsc_0190.JPG

dsc_0259.JPG

dsc_0261sotet_vagott.jpg

dsc_0265_masolata.JPG

dsc_0266.JPG

szekeres_angela.jpg

Egy órával a vonat indulás előtt érkeztünk, melyet fejenként egy nagy jégkrémmel ünnepeltünk meg. :)

Mi az ami visszaránt minket mindig a civilizációba? Elég sok minden. Anginak különösen hiányoztak a játékai és a szobája. Minket is sok szál ide köt, de azon vagyunk, hogy az évek során egyre több szálat elvágjunk egy képzeletbeli ollóval...

A bejegyzés trackback címe:

http://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr347177909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.