ODAKINT

Odakint

Odakint

Karácsony után a Visegrádi-hegységben

2014. december 27. - Szekeres Gábor

Egy rövid 4 kilométeres, ám annál meredekebb kaptatón mentünk fel a piros háromszögön a Prédikálószékre. Előtte érinttettük a Szentfa-kápolnát, majd felkapaszkodva a gerincre és néha letérve a rendes útról - kicsit hegymászósra sikeredett - elértük a Vadálló-köveket.

dsc_0694.JPG

Beköszöntött az igazi tél. Ugyan havat csak estére mondtak, de csípős hideg fogadott minket amikor kiszálltunk a kocsiból Dömösön. Vegyes érzésekkel indultunk útnak kislányunkkal, mert a túrákat jól bírja, de ilyen hidegben még nem mentünk vele. Ismét megkellett tervezni a logisztikát. Az élelem és víz beosztása már rutin feladat volt számunkra, de felkészültünk rá, hogy ilyen hidegben pelenkát cserélni nem fogunk tudni. Tehát rövid túrát terveztünk - egy pelus hidegben 6 órát bír ki, aztán már nem túl komfortos ha nyirkos.

dsc_0686.JPG

Dömösön a játszótéren

dsc_0674.JPG

dsc_0679.JPG

Ahogy az lenni szokott, most sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt elterveztük. Az eredeti tervnek megfelelően ismét Zoliékkal keltünk útra. Egy rövid 4 kilométeres, ám annál meredekebb kaptatón mentünk fel a piros háromszögön a Prédikálószékre. Előtte érinttettük a Szentfa-kápolnát, majd felkapaszkodva a gerincre és néha letérve a rendes útról - kicsit hegymászósra sikeredett - elértük a Vadálló-köveket. Zoli és Ivett mászócipőket is hoztak, hogy felmásszanak egyik-másik andezit-konglomerátumra. A kiszemelt a Bunkó nevezetű volt. Tény, hogy talán ez a legimpozánsabb az összes közül.

dsc_0703.JPG

Szentfa-kápolna

Sajnos a picivel hordozókendővel nem volt egyszerű felkapaszkodni a gerincre. Edit nem vállalta Angival a visszautat ugyanezen az úton - mert félt, hogy ha elcsúszik, ráesik a kislányunkra - így átkellett terveznünk. Egyetlen lehetőségünk volt, továbbmenni a piros háromszögön, egészen a piros jelzésig, majd a Király-kúti-nyergen keresztül a Szőke-forrás-völgyben végig le Dömösig. Csak sajnos ez az eredeti tervekhez képest kilométerben több mint a duplája volt. 8 kilométer helyett 16 lett a vége. Így nemcsak távban, időben is elhúzódott a túra. A nyereghez érve már sötétben bandukoltunk, majd előkerültek a fejlámpák is.

untitled_panorama3.jpg

Panoráma a Vadálló-kövekről

dsc_0726.JPG

dsc_0747.JPG

A család

A túra egyébként nagyon szép részeken vezetett - bár elég lehangoló volt a sok kidőlt, letört fa - de az idővel szerencsénk volt, mert a hideg ellenére végig sütött a nap és a szél sem fújt. Angi is jól érezte magát, hol sétált, hol a hordozókendőben nézelődött, vagy a nyakamban ült. Amikor végképp elunta magát, vagy nagyon fázott a keze és a lába - mert a kesztyűt nem szereti igazán - akkor pedig "hibernálta" magát és bevágta a szunyát.

dsc_0736.JPG

untitled_panorama2.jpg

Kilátás a Prédikálószékről

A végén persze nyugtalanított minket, hogy nem tudtunk pelust cserélni és előtörtek az anyai félelmek is nehogy kihűljön vagy felfázzon a gyerek. Sikerült egy kesztyűt is elhagynunk, de szerencsére este 6-ra már a parkolóban voltunk, úgy hogy előtte Angi még csúszdázott is a helyi játszótéren. Végül is sikerült átvészelni a nehezebb órákat is és kislányunkat elkerülte a meg- vagy felfázás. Persze már ő is nyűgös volt mert egész nap nem evett meleget, csak falatokat. De este 10-kor otthon, már teli pocakkal, vidáman nézte a hulló hópelyheket az ablakban.

süti beállítások módosítása