Ne gondolja senki, hogy mi nem voltunk tele kétségekkel, vagy kérdésekkel, az első közös túrákon. Ha egy pici babával kelünk útra, gondos tervezésre van szükség, hiszen rengeteg dolog van amire figyelnünk kell és gyermekünk a természetben sem szenvedhet hiányt semmiben.

Sokan kérdezték már tőlünk, hogy merünk ilyen pici gyermekkel nekivágni a hegyeknek. Míg vannak akik csodálatosnak tartják és bátor dolognak a merészségünket, addig mások felelőtlennek gondolnak minket.

Bivak pocakosan a pilisszántói kőfülkében 

Akárhogyan is, de számunkra kislányunk születése előtt és a várandósság alatt is természetes volt, hogy állandóan úton voltunk, s ez nem változott meg Angéla megérkezésével sem. Gyermekünk alig múlt két és fél éves, de már most rengeteg helyen jártunk vele.

Korábban nem okozott gondot, ha néha bőrig áztunk és nem volt váltó ruhánk - a túra hátralévő részét pedig vizes cipőben és ruhában tettük meg -, vagy esetleg már kora reggel elfogyott a vizünk a Júliai-Alpokban és további 12 órát szomjan botorkáltunk. Az is simán belefért, ha elromlott az idő és mi alulöltözötten vacogva róttuk a kilométereket a csípős hidegben. Vagy amikor a kéktúra zempléni szakaszán, úgy feküdtünk le aludni, hogy kettőnknek másnapra volt egy almája és a következő napon szinte semmit sem ettünk. Meg sem fordult a fejemben, amikor a Rockenbauer 130-on, egy fél liter vízzel és egy müzli szelettel indultam el, hogy esetleg kevés lesz. Az sem volt gond, ha egy két hetes nomád túra alatt, csak patakokban, hideg vízzel fürödtünk. Hát ennek az időszaknak vége. :) Akármilyen varázslatos is volt ez a szabadság, hogy szinte bármi belefér, most egy pici babával oda kell figyelni a logisztikára. Persze nem kell megrettenni, hiszen a gondosan megtervezett és szükséges dolgok, egy idő után ugyanúgy rutinná vállnak, mint korábban.

Ismerkedés a természettel, Várgesztesen

Mi kell ahhoz, hogy útnak induljunk?

Először is rengeteg bátorság a szülők részéről. Ne gondolja senki, hogy mi nem voltunk tele kétségekkel, vagy kérdésekkel, az első közös túrákon. Ha egy pici babával kelünk útra, gondos tervezésre van szükség, hiszen rengeteg dolog van amire figyelnünk kell és gyermekünk a természetben sem szenvedhet hiányt semmiben. Vigyáznunk kell arra, hogy ne száradjon ki, ne fázzon és ne éhezzen. Figyelmét is fent kell tartanunk, mert ebben a korban még egy-egy dolog talán csak percekre köti le és unalmassá válhat számára a kirándulás. (Persze lesz majd olyan is, amikor egy fűszállal, vagy bogárral órákig eljátszik.) Egy kisgyermek számára - aki most fedezi fel a világot - minden új, minden csodálatos. Biztosak lehetünk benne, hogy imádni fogja a természetet, ha segítünk neki megszeretni.

Piknik a Mátrában... 

...és Pázmándon

Játék a pataknál, a Bakony mélyén

Mit vigyünk magunkkal?

Természetesen a legfontosabb a folyadék és ennivaló. Amíg a pici még szopik, addig ez a része egyértelmű. Kettő az egyben. Hogy az anya számára mennyire ideális, az már más kérdés, hiszen ha valamiért nem tudja megetetni gyermekét, vagy túl sok a teje, mellei megduzzadnak és így számára nem lesz túl kellemes a túra további része.

Ha már gyermekünk tejitalt vagy tejpépet fogyaszt, figyelnünk kell a megfelelő vízmennyiségre amit magunkkal viszünk. Még ha mi szomjan is maradunk, mert a tervezett forrásból épp egy csepp víz sem folyik, annyi vizünk mindenképpen legyen, amire a picinek szüksége van. Fontos még a tábori konyha, amivel percek alatt megmelegíthetjük a vizet, majd kikeverhetjük a tejet. Ha már nagyobb a gyermek, akkor pedig akár egy bébi ételt is megmelegíthetünk majd rajta. Emellett partedli, műanyag kanalak, cumi stb. Nem is sorolnám fel, hiszen ezt egy anya kívülről fújja. A lényeg, hogy ezeket is be kell pakolnunk a hátizsákba.

Pelus. Ha jó idő és meleg van, akkor csak a szokásos tisztába tételhez szükséges dolgok mellett - pelenka, krém, popsi törlő - maximum egy kis pokrócra lesz szükségünk, amire ráfektetve gyermekünket máris pelenkázhatjuk. Jó ha van nálunk egy zacskó is, amiben elcsomagolva, magunkkal vihetjük a kis csomagot, ahelyett, hogy az erdőben hagynánk. Ha hideg van, akkor a helyzet némileg bonyolultabb lesz. Ilyenkor nem tudjuk a picit csak úgy levetkőztetni és tisztába tenni. Lehet kapni, extra tartós pelusokat, amelyek az átlagosnál jóval tovább bírják a strapát. (Általában 6 óra) Emellett azonban végig kell gondolnunk, mekkora túrát tervezünk időben. (Egy átázott pelussal a hidegben, nem túl komfortos.) Figyelnünk kell, hogy visszaérjünk időben a kocsihoz, de akár egy turistaházat is betervezhetünk, ahol melegben tehetjük tisztába gyermekünk.

Megfelelő öltözék. Váltó ruha. Esőkabát. Stb... Ezt a kérdést, ha csak magunk megyünk túrázni, akkor is érdemes jól átgondolni.  A pici miatt pedig még nagyobb gondot kell rá fordítani. Így a gyerek ruhák, is mehetnek egyre növekvő zsákunkba.

Szintén évszaknak megfelelően különböző krémekre is szükség lehet. Akár egy napkrém, vagy kullancsriasztó, bármi ami számunkra és a kicsi számára hasznos lehet.

Hordozókendőkből gyakorlatilag óriási választék van és bátran ajánlom őket. Mindenesetre azzal is kalkulálni kell, hogy az anya "csak" a hordozókendőt és a picit cipeli. Nem lebecsülendő, hiszen ha elalszik a gyerek, teljesesen elhagyja magát és egyáltalán nem könnyű hegyen-völgyön egy egész napot így végigtúrázni. A férfinak viszont az eddiginél nagyobb hátizsákra lesz szüksége. Én egy 70 literes hátizsákban tettem meg a hosszabb, sátrazós, nomád túrákat.

Ekkora hátizsákra kell számítani...

...ha sátrazni megyünk

Bátrabbak sátrazhatnak is.

Az első sátorozásunknál mi is izgultunk, nehogy felfázzon Angéla. Vajon elég lesz két derékalj és középen a gyerek? Milyen hálózsákot vigyünk stb..? Végül is minden rendben volt, elég volt a szokásos polifoam, derékalj kombináció, erre még egy hálózsákot kiterítettünk kinyitva. A pici még külön egy gyerek hálózsákban aludta végig az éjszakát közöttünk. Azóta is imádja a sátrazást.

Ébredés a sátorban a Bakonyban

és a Kisinóci-réten

Néhány tipp.

Sátrazni Magyarországon bárhol lehet az erdőkben. Kiváló bivak helyeket lehet találni. Persze körültekintőnek kell lennünk, nincs-e vadászat az adott területen. Ha esetleg mezőn töltjük az éjszakát, éjjel csak fejlámpával menjünk ki a sátorból, nehogy összekeverjenek minket egy vaddal. A tűzgyújtási tilalmakkal sem árt tisztába lennünk az adott területen, a gyerkőctől független is.

Mostanában sokat hallani arról, hogy főleg az Északi-középhegységben egykor őshonos állatok települtek vissza. Farkasok, hiúzok, aranysakál és medve. Sátrazásnál nem árt felkészültnek lenni e téren is.

Végezetül pedig, mindig legyen idő arra, ha a pici nézelődni, vagy játszani szeretne a szabadban, vagy akár a saját lábán haladni. Lényegesen lassabb lesz a haladás vele, mint nélküle, ezt nem árt belekalkulálni. Mi például egy bakonyi kéktúra szakaszon, egész nap kb 10-12 kilométert tettünk meg. Azóta persze némileg kitolódott ez a határ és már kicsivel nagyobb távot tudunk megtenni. De a közös élmény mindenért kárpótol.

A sátorban mindig előkerül néhány kedvenc mesekönyv, vagy játék, hogy a megszokott otthoni hangulat se hiányozzon. Számunkra fontos volt egy kisfényű éjszakai lámpa is a sátorban, hogy mindig láthassuk, hogy hol van a kislányunk és ő is lásson minket, ha felébred. Az első többnapos túrákon sokszor mondta gyermekünk "menjünk haza". De ezekkel az apró figyelmességekkel - még ha a hátizsákban súlyos kilókat jelentenek is - megszeretettük a picivel a természetjárást. Ma már, ha megyünk túrázni, csak annyit kérdez mosolyogva "sátrazunk is?" :)

A Kecske-hegyi kőfejtőben

Dinnye evés Királyházán

Akik eddig is járták a természetet, gyermekük születése után se ragadjanak a szobák falai között. Még ha kicsit macerás is, érdemes kimenni a picivel a szabadba, mert az ott töltött órák nyugalma kárpótol majd minket minden nehézség ellenére.