ODAKINT

Odakint

Hogyan túrázzunk kisbabával?

2015. február 26. - Szekeres Gábor

Ne gondolja senki, hogy mi nem voltunk tele kétségekkel, vagy kérdésekkel, az első közös túrákon. Ha egy pici babával kelünk útra, gondos tervezésre van szükség, hiszen rengeteg dolog van amire figyelnünk kell és gyermekünk a természetben sem szenvedhet hiányt semmiben.

Sokan kérdezték már tőlünk, hogy merünk ilyen pici gyermekkel nekivágni a hegyeknek. Míg vannak akik csodálatosnak tartják és bátor dolognak a merészségünket, addig mások felelőtlennek gondolnak minket.

2.jpg

Bivak pocakosan a pilisszántói kőfülkében 

Akárhogyan is, de számunkra kislányunk születése előtt és a várandósság alatt is természetes volt, hogy állandóan úton voltunk, s ez nem változott meg Angéla megérkezésével sem. Gyermekünk alig múlt két és fél éves, de már most rengeteg helyen jártunk vele.

Korábban nem okozott gondot, ha néha bőrig áztunk és nem volt váltó ruhánk - a túra hátralévő részét pedig vizes cipőben és ruhában tettük meg -, vagy esetleg már kora reggel elfogyott a vizünk a Júliai-Alpokban és további 12 órát szomjan botorkáltunk. Az is simán belefért, ha elromlott az idő és mi alulöltözötten vacogva róttuk a kilométereket a csípős hidegben. Vagy amikor a kéktúra zempléni szakaszán, úgy feküdtünk le aludni, hogy kettőnknek másnapra volt egy almája és a következő napon szinte semmit sem ettünk. Meg sem fordult a fejemben, amikor a Rockenbauer 130-on, egy fél liter vízzel és egy müzli szelettel indultam el, hogy esetleg kevés lesz. Az sem volt gond, ha egy két hetes nomád túra alatt, csak patakokban, hideg vízzel fürödtünk. Hát ennek az időszaknak vége. :) Akármilyen varázslatos is volt ez a szabadság, hogy szinte bármi belefér, most egy pici babával oda kell figyelni a logisztikára. Persze nem kell megrettenni, hiszen a gondosan megtervezett és szükséges dolgok, egy idő után ugyanúgy rutinná vállnak, mint korábban.

dsc_0066_1.JPG

Ismerkedés a természettel, Várgesztesen

Mi kell ahhoz, hogy útnak induljunk?

Először is rengeteg bátorság a szülők részéről. Ne gondolja senki, hogy mi nem voltunk tele kétségekkel, vagy kérdésekkel, az első közös túrákon. Ha egy pici babával kelünk útra, gondos tervezésre van szükség, hiszen rengeteg dolog van amire figyelnünk kell és gyermekünk a természetben sem szenvedhet hiányt semmiben. Vigyáznunk kell arra, hogy ne száradjon ki, ne fázzon és ne éhezzen. Figyelmét is fent kell tartanunk, mert ebben a korban még egy-egy dolog talán csak percekre köti le és unalmassá válhat számára a kirándulás. (Persze lesz majd olyan is, amikor egy fűszállal, vagy bogárral órákig eljátszik.) Egy kisgyermek számára - aki most fedezi fel a világot - minden új, minden csodálatos. Biztosak lehetünk benne, hogy imádni fogja a természetet, ha segítünk neki megszeretni.

dsc_0644.JPG

Piknik a Mátrában... 

dsc_0279.JPG

...és Pázmándon

dsc_0239.JPG

Játék a pataknál, a Bakony mélyén

Mit vigyünk magunkkal?

Természetesen a legfontosabb a folyadék és ennivaló. Amíg a pici még szopik, addig ez a része egyértelmű. Kettő az egyben. Hogy az anya számára mennyire ideális, az már más kérdés, hiszen ha valamiért nem tudja megetetni gyermekét, vagy túl sok a teje, mellei megduzzadnak és így számára nem lesz túl kellemes a túra további része.

Ha már gyermekünk tejitalt vagy tejpépet fogyaszt, figyelnünk kell a megfelelő vízmennyiségre amit magunkkal viszünk. Még ha mi szomjan is maradunk, mert a tervezett forrásból épp egy csepp víz sem folyik, annyi vizünk mindenképpen legyen, amire a picinek szüksége van. Fontos még a tábori konyha, amivel percek alatt megmelegíthetjük a vizet, majd kikeverhetjük a tejet. Ha már nagyobb a gyermek, akkor pedig akár egy bébi ételt is megmelegíthetünk majd rajta. Emellett partedli, műanyag kanalak, cumi stb. Nem is sorolnám fel, hiszen ezt egy anya kívülről fújja. A lényeg, hogy ezeket is be kell pakolnunk a hátizsákba.

Pelus. Ha jó idő és meleg van, akkor csak a szokásos tisztába tételhez szükséges dolgok mellett - pelenka, krém, popsi törlő - maximum egy kis pokrócra lesz szükségünk, amire ráfektetve gyermekünket máris pelenkázhatjuk. Jó ha van nálunk egy zacskó is, amiben elcsomagolva, magunkkal vihetjük a kis csomagot, ahelyett, hogy az erdőben hagynánk. Ha hideg van, akkor a helyzet némileg bonyolultabb lesz. Ilyenkor nem tudjuk a picit csak úgy levetkőztetni és tisztába tenni. Lehet kapni, extra tartós pelusokat, amelyek az átlagosnál jóval tovább bírják a strapát. (Általában 6 óra) Emellett azonban végig kell gondolnunk, mekkora túrát tervezünk időben. (Egy átázott pelussal a hidegben, nem túl komfortos.) Figyelnünk kell, hogy visszaérjünk időben a kocsihoz, de akár egy turistaházat is betervezhetünk, ahol melegben tehetjük tisztába gyermekünk.

Megfelelő öltözék. Váltó ruha. Esőkabát. Stb... Ezt a kérdést, ha csak magunk megyünk túrázni, akkor is érdemes jól átgondolni.  A pici miatt pedig még nagyobb gondot kell rá fordítani. Így a gyerek ruhák, is mehetnek egyre növekvő zsákunkba.

Szintén évszaknak megfelelően különböző krémekre is szükség lehet. Akár egy napkrém, vagy kullancsriasztó, bármi ami számunkra és a kicsi számára hasznos lehet.

Hordozókendőkből gyakorlatilag óriási választék van és bátran ajánlom őket. Mindenesetre azzal is kalkulálni kell, hogy az anya "csak" a hordozókendőt és a picit cipeli. Nem lebecsülendő, hiszen ha elalszik a gyerek, teljesesen elhagyja magát és egyáltalán nem könnyű hegyen-völgyön egy egész napot így végigtúrázni. A férfinak viszont az eddiginél nagyobb hátizsákra lesz szüksége. Én egy 70 literes hátizsákban tettem meg a hosszabb, sátrazós, nomád túrákat.

dsc_0218_1.JPG

Ekkora hátizsákra kell számítani...

dsc_0216.JPG

...ha sátrazni megyünk

Bátrabbak sátrazhatnak is.

Az első sátorozásunknál mi is izgultunk, nehogy felfázzon Angéla. Vajon elég lesz két derékalj és középen a gyerek? Milyen hálózsákot vigyünk stb..? Végül is minden rendben volt, elég volt a szokásos polifoam, derékalj kombináció, erre még egy hálózsákot kiterítettünk kinyitva. A pici még külön egy gyerek hálózsákban aludta végig az éjszakát közöttünk. Azóta is imádja a sátrazást.

dsc_0061_1.JPG

Ébredés a sátorban a Bakonyban

dsc_0480.JPG

és a Kisinóci-réten

Néhány tipp.

Sátrazni Magyarországon bárhol lehet az erdőkben. Kiváló bivak helyeket lehet találni. Persze körültekintőnek kell lennünk, nincs-e vadászat az adott területen. Ha esetleg mezőn töltjük az éjszakát, éjjel csak fejlámpával menjünk ki a sátorból, nehogy összekeverjenek minket egy vaddal. A tűzgyújtási tilalmakkal sem árt tisztába lennünk az adott területen, a gyerkőctől független is.

Mostanában sokat hallani arról, hogy főleg az Északi-középhegységben egykor őshonos állatok települtek vissza. Farkasok, hiúzok, aranysakál és medve. Sátrazásnál nem árt felkészültnek lenni e téren is.

Végezetül pedig, mindig legyen idő arra, ha a pici nézelődni, vagy játszani szeretne a szabadban, vagy akár a saját lábán haladni. Lényegesen lassabb lesz a haladás vele, mint nélküle, ezt nem árt belekalkulálni. Mi például egy bakonyi kéktúra szakaszon, egész nap kb 10-12 kilométert tettünk meg. Azóta persze némileg kitolódott ez a határ és már kicsivel nagyobb távot tudunk megtenni. De a közös élmény mindenért kárpótol.

A sátorban mindig előkerül néhány kedvenc mesekönyv, vagy játék, hogy a megszokott otthoni hangulat se hiányozzon. Számunkra fontos volt egy kisfényű éjszakai lámpa is a sátorban, hogy mindig láthassuk, hogy hol van a kislányunk és ő is lásson minket, ha felébred. Az első többnapos túrákon sokszor mondta gyermekünk "menjünk haza". De ezekkel az apró figyelmességekkel - még ha a hátizsákban súlyos kilókat jelentenek is - megszeretettük a picivel a természetjárást. Ma már, ha megyünk túrázni, csak annyit kérdez mosolyogva "sátrazunk is?" :)

dsc_0394j.jpg

A Kecske-hegyi kőfejtőben

dsc_0467.JPG

Dinnye evés Királyházán

Akik eddig is járták a természetet, gyermekük születése után se ragadjanak a szobák falai között. Még ha kicsit macerás is, érdemes kimenni a picivel a szabadba, mert az ott töltött órák nyugalma kárpótol majd minket minden nehézség ellenére.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr727220747

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bartush 2015.02.26. 18:23:11

Jó, hogy nálatok megszerette a gyerkőc a túrázást. Amíg kicsi volt, nem volt gondunk vele. Apa vitte kenguruban, én hordozókendőben, aztán később áttelepült apa hátára háti hordozóba, ez nagyon tetszett mindenkinek. Most 3 évesen borzasztó vele kirándulni, túrázásról már szó sem lehet. Folyamatos a visítás, de akkor is sír, ha haza indulunk. Nem tudjuk mivel lehetne kedvet csinálni neki, eddig semmi nem jött be. Elkeserítő!

Szekeres Gábor · <b>http://blog.hu</b> 2015.02.26. 20:19:05

@Bartush: Ugyan a mi lányunk még nincs három éves, így nincsenek ilyen tapasztalataink. De egy pár ötletet talán tudok mondani, ha eddig semmi nem jött be Nálatok, hátha. Kavics vagy ásványgyűjtés -a mi gyerekünk imádta. Az utazást ő is rosszul viselte eleinte, pláne kocsiban, de a vonatot például megszerette. Mindig útba ejtettünk egy-egy játszóteret, vagy olyan helyet ahol állatok is voltak. Pl. megpróbálhatjátok a budakeszi vadasparkot is. Kicsit talán közelebb visz a természethez, mint a fővárosi állatkert. Mi mindig viszünk egy kis táskát, amiben avart, kavicsokat vagy gesztenyét, makkot gyűjtött. A piknikezés is bejött nála. Olyan helyekre megyünk vele mostanában, ahol nem csak cipelni lehet, hanem ő maga is részt tud venni a kirándulásban. Tehát tud gyalogolni, szaladgálni, pocsolyákban ugrálni stb.

kispotzak 2015.02.26. 21:58:23

@Bartush: Szia! Nekem az jutott az eszembe, h érdemes lehet baráti családdal menni - ha van ott másik gyerek, akit ismer, szeret, talan nagyobb kedvvel megy, és az idő is jobban telik.
Más:
Érdemes célokat kituzni: ki veszi
észre leghamarabb a táblát, turistajelzest, erdei kápolnát stb..
Es végül: mi a gyerkőc nagyobb korában kezdtünk el túrázni, nincs is mindig kedve hozzá, de az bejott h szervezett teljesítménytúràkra megyünk. Saját tempóban, de törekedve arra h tartsuk a szintidot. Ilyenkor a végén szuper elmeny a névre szóló oklevél, a kituzo, a kezfogas és gratuláció a szervezoktol, no meg a zsíros vagy épp nutellas kenyér. ..

Első mohikán 2015.02.27. 03:26:05

Gratulálok a közös túrázásaitokhoz, biztos, hogy sokkal nagyobb türelem és egy nagyságrenddel több energiabefektetés szükségeltetik hozzá. Én a Magas Tátrában találkoztam egy kisgyermekes, illetve szinte csecsemő korú gyerkőcös párral a Krivánon -2500 méteren, na jó, 2494 :-)-, háti hordozóban bóbiskolt az apa vállán, aki négykézláb kereste a fogásokat a nyirkos sziklán...Megmosolyogtam és egy kicsit irigyeltem őket.

Szekeres Gábor · <b>http://blog.hu</b> 2015.02.27. 23:32:19

@taxi33: Köszi! :) Hát a magashegyek világát mi is szeretjük nagyon, de egyelőre az még megvárja a kicsit.

Bartush 2015.03.01. 21:43:05

Köszönöm a tippeket!
Az utazással nincs baj, szeret nézelődni, eddig minden tetszett neki, hajó, vonat, busz, autó.
Enni kap sétálsá közben is, ez alap, jóevő, mindent megeszik. Ez abszolút motiválja.

Legutoljára meséltem neki, hogy mennyi őzet láttunk apával régen, amikor kettesben ruccantunk ki. Erre sírt, hogy hol az őz, mire megnyugtattam, hogy ha üvölt minden állat messze elrohan. 1 percig csendben volt, aztán sírva kérdezte, hogy miért nem jön elő az őzike. Hát nem könnyű gyerek.
Kavics szedés jó ötlet, köszönö, megpróbáljuk. Faágakat lelkesen gyűjt, terméseket is összeszedi. A saját kistáskát bevetem.

Köszönöm!

szehrrita 2015.03.19. 10:09:07

Sziasztok, a mi fiunk már 17 éves, de emlékszem azokra a régi szép kirándulásokra/túrákra amiket együtt jártunk be, még pocakosan is túráztam, na nem kell nagy távokra gondolni, kb. 10 km-ek voltak, amik megmaradtak a "kengurus" babahordós időszakra is. Amint megtanult járni a fiunk, az első szülinapja előtt két héttel, már úgy gondoltuk nem kell a hordozó, így az 1 éves szülinapi túráján a Vadállókövekhez már gyalog jött, természetesen bármikor felvetttük, amikor jelezte. Ez így volt a későbbiekben is, de általában pár perc múlva már ismét lent volt, (így gyerek hordót egyáltalán nem vásároltunk, mert csak plusz cipelni való lett volna), mert meglátott valami érdekeset, szerintem egy gyerek sohasem fárad el, csak épp unja magát mert az utóbbi fél kilométeren épp nem volt semmi érdekes. Próbáljatok meg rövidebb, 8-10 kilométeres túrákat összeállítani sok-sok érdekességgel, nálunk a várromok, barlangok, patakok jelentették a fő látnivalókat, például Solymár határában folyik a Paprikás-patak, innen indulva: 47.576616,18.938777, végig lehet járni a völgyet, van vízesés, forrás, szikla/lösz alakzatok, tűzrakóhelyek, nagy rét, és a végén a várrom. És nálunk még egy dolog jött be: eleinte 3-4 éves kora körül még a rokonságból hívtunk hasonló korú unokatesó(ka)t, majd az oviból a barátok közül valakit, persze volt úgy hogy a férjemmel mind a ketten egy-egy gyereket vittünk a nyakunkba/ölünkbe, de ez általában 10 percnél nem volt több. És hagyjatok időt nekik, hogy a patakon "hidat" építsenek, vagy a várat megrohamozzák...stb.Néhány évvel később 8-10 évesen már a Dömös-Vadállókövek-Rámszakadék -Dömös túra volt az igényelt szint, és 9 évesen szülinapi extra túra volt 10 gyerekkel a Solymári Ördöglyuk barlang overállos, fejlápmás, csúszós-mászós túrája. Sok szép túrát kívánok nektek!

maszogep1974 (törölt) · www.maszogep.hu 2015.04.08. 14:29:58

@kispotzak: Nálunk is ez jön be, Zsolt fiam egyke, ha sátorozni megyünk, azt szereti, de ha "csak" túrázni, akkor igényli a haverokat. Más gyerekekkel együtt akár 25km-re megnövelhető a hatótávolsága. :) (Mondjuk ő már 11 éves).
Egyébként 3 hónaposan sátoroztunk vele először. Nem is nagyon értem, hogy valaki, aki rendszeresen jár erdőbe/bivakol, miért áll le rémülten mindennel, amikor jön a család meg a gyermek. A gyerekek nincsenek cukorból, semmi bajuk nem lesz az erdőtől... :)

maszogep1974 (törölt) · www.maszogep.hu 2015.04.08. 14:31:40

@Bartush: Geoláda keresés is bejöhet. Azokban van sok érdekes dolog, és persze a megkeresésük is érdekes.

gchg 2016.11.08. 11:51:54

Mi sem álltunk le a túrázással akkor, hogy gyerekünk született. Voltunk pici csecsemővel a Magas-Tátrában, és rendszeresen járjuk a Bükköt, Zemplént. Amíg szopik a kicsi, addig a legkönnyebb (menet közben szoptatni is lehet, főleg ha annyira vizes minden, hogy nincs hová leülni). A legnehezebb akkor van, amikor nem csak egy gyerek fárad el, hanem több egyszerre, felnőtt hátból ugyanis csak kettő van, és még ha elölre felkötünk is egy gyereket, hátulra meg felveszünk a zsákot, akkor is csak max kettőt tudunk cipelni összesen. Bár előfordult, hogy a férjem ennek tetejébe a nyakába vett még egy gyereket...

Mi ugyan csak egynapos túrákra merészkedünk gyerekkel, viszont gyerekből már lassan négy lesz. :) Egy gyerek talán unja magát egyedül, de több gyereknek több a cucca is, amit cipelni kell. Még akkor is, ha mesekönyvet, cumisüveget, partedlit, üveges babakaját stb nem teszünk be, minimum egy váltás ruha akkor is kell fejenként. Szóval ennek meg ez a nehézsége.

(Megjegyzem, hogy mi nem vázas hátit használunk, mint sokan, hanem formázott csatos hordozót vagy félcsatost. Azoknak pár tíz deka a súlya, használaton kívül jól elvan az ember derekára kötve, nem plusz cipelnivaló, és aludni is tud benne a gyerek).

Amit imádnak: levelet, faágat, kavicsot, termést gyűjteni, kavicsot dobálni a vízbe, pocsolyában ugrálni, forrásban/patakvízben vizeskedni. Megnézni egy-egy útbaeső várromot, barlangot. Tele vannak kérdésekkel a természetről. Nekik egy híd is nagy kaland, a turistajelzések keresése pedig jó verseny.

Szekeres Gábor · <b>http://blog.hu</b> 2016.11.09. 18:20:14

@gchg: Mi is hordozóban kezdtük, most meg már nyakban utazik ha elfárad :) Igen, mióta minden kavicsnál megállunk, lényegesen lassabban tudunk haladni. Gyakorlatilag 10-20 km-nél nem tudunk többet menni.