Mindig a szabad ég alatt aludtunk és ott ahol az este ért minket. Nagyon ügyeltünk arra, hogy mindig sátrakkal keljünk útra akkor is, ha csak 4 napra, vagy akár 2 hétre vetettük bele magunkat a "vadonba".
Pecsételőhely a Tokodi-pincéknél
Tisztán emlékszem amikor 20 évvel ezelőtt 16-17 évesen, két barátommal nekivágtunk a Kéktúrának. Már akkor rengeteg teljesítménytúrán voltunk túl, így nem számítottunk tapasztalatlan túrázóknak.
Kamasz fejjel nem sokat tököltünk a szervezéssel. Pénzünk csak annyi volt, hogy az utazásra éppen csak futotta Hollóházáig, ezenkívül néhány térkép és egy darab pecsételő füzet volt nálunk. Ami az élelmet illeti, egy napra való konzerveket vittünk magunkkal, amit olyan nehéznek találtunk a Nagy-Milicre felfelé menet, hogy aznap este mind meg is ettük.
Tábor a Cserepeskői barlang előtt
Azt a célt tűztük ki, hogy Hollóházától legyalogolunk a Kéktúra útvonalán egészen Budapestig. Így utólag élelem nélkül elég őrült vállalkozásnak tűnik, de majdnem sikerült. Volt amikor 2 napig nem ettünk, aztán teletömtük a hasunkat gyümölcsökkel, amit az út menti fákon találtunk. Egyik alkalommal egy idős néni szánt meg minket amikor egy tanya mellett sátraztunk és sült krumplival kínált meg, máskor meg a helyi plébános adott a tojásos nokedlijéből és túrós lepényből amit a falusi asszonyok sütöttek neki. Akárhogy is, de éhesen és fáradtan akkor Aggtelekig jutottunk. Sajnos fényképezőgépünk sem volt, de máig él bennem ez a kaland és a Kéktúra sajátos atmoszférája.
Úton
Vagy 15 évvel később elhatároztuk a feleségemmel, hogy nekivágunk a kéktúrának. Több módja van a Kéktúra 1118 kilométerének megtételére. Mi a bivakolás mellett döntöttünk. Vagyis mindig a szabad ég alatt aludtunk és ott ahol az este ért minket. Nagyon ügyeltünk arra, hogy mindig sátrakkal keljünk útra akkor is, ha csak 4 napra, vagy akár 2 hétre vetettük bele magunkat a "vadonba". Emiatt óriási hátizsákokkal vándoroltunk és napi 30, legfeljebb 40 kilométert tudtunk átlagosan megtenni, cserébe pedig ott aludtunk ahol ránk sötétedett. A hozzánk közelebbi szakaszokon csak hálózsákokat vittünk magunkkal, esőházakban és kilátókban aludtunk. Így igazán kalandosra sikerült minden túra, amelyet mindig ott folytattunk, ahol abbahagytuk.
Sátrunk az Ágasvári Turistaház mögött...
...és a Naszályon
Ébredés után
Szinte együtt éltünk és lélegeztünk a természettel. Mi nem csak a leküzdeni való távolságokat láttuk, hanem megéltük a természet apró csodáit is. Szemtanúi voltunk amint egy róka vadászik, ahogyan egy bagoly elrabolta egy énekesmadár fiókáját és az rikácsolva repült utána, láttunk sast ahogy lecsapott, de elvétette és a róka épphogy csak be tudott menekülni a bozótosba. Sokszor hallottuk az őzek jellegzetes ugató hangját párzáskor és figyeltük ahogy összecsapnak egymással. Morgott már ránk kismalacát féltő vaddisznó és olyan is volt, amikor éjszaka a sátorban hangos csámcsogásra ébredtünk, majd hallottuk, ahogy egy vaddisznó a sátor melletti korhadt fánál vakarózott. Izgalmas volt sötétedés előtt, megfelelő helyet találnunk, ahol az éjszakát tölthettük és napfelkeltekor madárcsicsergésre ébredni. Lenyűgözött minket a növények és a virágok szépsége. Később már egy zsebkönyvet is vittünk magunkkal, hogy a számunkra ismeretlenek nevét is megtudjuk ott helyben. Mindent megnéztünk és mindenre rácsodálkoztunk. Ahogy Thoreau mondta, ki akartuk szívni az élet velejét.
A számok tükrében.
A Kéktúrát 6 évvel ezelőtt kezdtük Hollóházától nyugati irányba, vagyis visszafelé. Ez idő alatt 787 kilométert gyalogoltunk és a Bakonyban, Zircig jutottunk el.
Talán kevésnek tűnik a megtett távolság, de idő hiányában ennyire futotta, meg hát annak ellenére, hogy imádunk Kéktúrázni, nem csak ezzel töltöttük a szabadidőnket. Kislányunk születése előtt pocakosan már nem tudtunk akkora távolságokat megtenni, utána pedig - bár kisebb túrákon sokat voltunk -, a Kéktúrázás kiesett egy darabig. Sokszor pedig a környéken lévő jó helyeket is felkutattuk, így időben ez is eltolta a teljesítés időtartamát. Pontosabb lenne ha kiszámolnám, hogy hány napot töltöttünk a 6 év során a kéken, de igazából nincs jelentősége. A Kék tényleg nem erről szól.
Mindig úton
A Kétágú-hegy előtt
A Bakonyban már hárman
Most már kislányunk is részese volt Kisgyóntól Zircig a Kéktúrának, és tavasszal vele folytatjuk majd ugyanígy. Talán idén a végére érünk.
