Véső, kalapács, két denevér meg egy barlang. Mindez a Börzsöny szívében Királyréttől nem messze a Szén-patak-völgyében.

Királyrétre kisvasúttal érkeztünk Kismarosról, mégpedig kincsvadászat céljából. Sajnos a menetrendet elnéztem, így két óra várakozás után tudtunk csak elindulni. Kislányunk most dackorszakát éli, így igazán emlékezetessé tette a várakozás alatti - legalábbis fél órát - az állomáson dolgozó hölgy számára.

Királyrétre érve a kék négyzeten indultunk a Bajdázói kőbánya felé, ahol vasas andezitet, dácitot bányásztak 2007-ig, szállítására pedig külön vasúti szárnyvonal is épült. Mi is ásványgyűjtés céljából érkeztünk. Elsősorban almandinra, vagy opálra fájt a fogam, de impozáns fotót láttam egy 20 mm-es zafírról is, amit állítólag itt találtak.

Útközben elhaladva a Bajdázói-tó mellett, - amelyet a közelben működő vaskohó számára létesítettek egykor - békanászra lettünk figyelmesek. 

Miután megérkeztünk a bányába, előkerült a véső és kalapács. Majd közelebbről is szemügyre vettük a törmelékeket. Hosszas keresgélés után sem találtunk semmi érdemlegeset, de kislányunk nagyon élvezte a napsütést és azt, hogy mindenhova utánam cipelte a kalapácsot, vagy éppen kis segítséggel utánam mászott.

Közben rájöttem, hogy a keresett ásványokat nem közvetlen itt a bányában találták, hanem a Szén-patak medrében, ami nincs is messze innen. Sőt ha már odamegyünk, akkor megnézhetjük az egykori vasbánya tárót is.

A Szén-patak a Börzsöny legmagasabb csúcsának, a Csóványosnak (938 m) déli részéből felfakadó forrásaiból ered. Völgyében található a Spartacus kulcsosház, de helyenként még láthatóak az egykori gát- és csatornarendszernek a maradványai is, amelyeken a kivágott fákat úsztatták le egészen a Dunáig. A Szén-patak Királyrétnél egyesülve a többi patakkal (Bagoly-bükki-patak és a Nagy-Vasfazék-patak) alkotják a Morgó-patakot.

Kicsit kellett csak visszagyalogolnunk a jelzésen, majd keletre fordulva toronyiránt a völgyre merőlegesen értünk ki a fák közül, szemben pedig a táró bejáratát láthattuk. Átkelve a patakon, előkerültek a zseblámpák, majd bemerészkedtünk a barlangszerű nyílásba. Korábban már láttam itt denevéreket, most is abban bíztam, hogy szemügyre vehetünk néhányat. Nem is kellett csalódnunk, mert két gyönyörű példány lógott fejjel lefelé a járatban. Nem sokat időztünk itt, hogy ne zavarjuk nyugalmukat.

A Szén-patak hordalékában kutatásra már nem volt igazán idő, de azért közelebbről is megnéztük mit rejthet a patak meder. Ha ásványokat elsőre nem is, de rengeteg apró rákot láttunk a lassabb folyású részeken. Úgy látszik nagyon tiszta itt a víz, mert a rákok csak, szennyezetlen vizekben élnek meg.

Visszafelé sétálva az állomás felé, még útba esett egy erdei játszótér is. Állítólag a zafírt, itt a játszótér melletti patakrész hordalékában találták meg.

Ez a nap igazából a kislányunkról szólt. Összességében nem mentünk sokat, de kincskeresés, patak, barlang, és két játszótér (az első még Kismaroson) volt a mai mérleg. No meg persze a kisvasút, merthogy visszafelé is azzal mentünk.