ODAKINT

Odakint

Kincsek és bányák nyomában Királyréten

2015. május 14. - Szekeres Gábor

Királyréten, a Börzsöny legmagasabban fekvő és legkisebb medencéjében, már a XVII. századtól folyt vasércbányászat. Itt és a környékén rengeteg felhagyott táró és bánya található. Van amelyiket könnyű észrevenni és van amelyik már a feledés homályába merült és csak néhány ásványgyűjtő tudja, hol kell keresni őket.

nyers_almandin_1.jpg

Nyers almandinok

Ezek a bányák önmagukban is érdekesek és izgalmasak. Aki megfordult már Királyréten, biztosan ellátogatott már legalább egyszer a Bajdázói kőbányába, amelyet a kék négyzeten lehet megközelíteni.

A játszótértől nem messze, a Szén-patak másik oldalán egy középkori táró hívja fel magára a figyelmet. Boltíves bejárata már messziről hívogat minden kíváncsiskodót. Szerencsére nincs benne akna, így nagy baja nem lehet senkinek, aki bemerészkedik. Felegyenesedve lehet végigmenni a nem túl hosszú járatán. Aki pedig már benézett ide, biztos találkozott néhány patkósdenevérrel is.

a_patkosdeneverek_egyik_kedvenc_helye_az_egykori_vaserc_banya.jpg

A Patkósdenevérek egyik kedvenc helye az egykori vasérc bánya

A Szén-patak hídján átkelve két felhagyott bánya bejárata tátong. Túl sok mindent nem lehet itt találni, de kedvelt felfedezni való e két járat is. A fejekre érdemes vigyázni! :)

kiralyreti_banyaureg.jpg

Királyréti bánya

A többi bánya - talán szerencsére - már messzebb van a sétálóktól, vagy legalábbis nem oly hívogató, mint az előzőek. Én sem adnám meg pontos helyüket, mert némelyik veszélyeket is rejt...

Legutóbb, amikor Királyréten jártunk, elsősorban almandint szerettünk volna találni. Királyréten sok helyen fellelhetőek a gránátcsoportba tartozó, többnyire bordó színű ásványok. Csak persze tudni kell hol kell keresni és némi kitartást igényel, míg rááll az ember szeme arra, hogy meglássa őket. Akkor üres kézzel tértünk haza, bár a kincskeresés, már önmagában is jó móka volt.belul_mar_nem_omladekos.jpg

Egy felhagyott táróban

Nem sokkal ezután kaptam egy tippet egy eldugott bányáról, amelynek szűk, bejáratán ha bemerészkedik az ember, több középkorban kialakított járat is várja. Az arra járó túrázó a rókalyukszerű bejáratot inkább gondolná víznyelőnek, mint egykori bányának. A pontos leírás után azonban már nem volt nehéz megtalálni a bejáratát, amelyet már szinte teljesen feltöltött a természet, s mára már csak a boltív teteje látszik, amely ráadásnak elég omladékos is.

banyaureg.jpg

A bányaüreg kívülről...

a_taro_belulrol.jpg

...és belülről

A falain tényleg akad egy-két almandin, meg az is látszik, hogy más is felkeresi néha e helyet, hiszen felfedezni véltünk néhány lyukat is, melyből már kivésték az apró kis ásványokat.

kozepen_egy_almandin_1.jpg

Középen az a bordó, egy almandin...

szalamandra_az_elfeledett_taroban.jpg

és egy szalamandra

A bánya izgalmas volt, de legutóbb elmaradt a patakmederben való keresgélés, így most szerettük volna pótolni ezt. Elég speciális eszközöket hoztunk magunkkal a siker érdekében. Kislányunk homokozó készletéből egy műanyag szitát és egy lapátot. No meg egy apró gumicsizmát is, a pancsolás kedvéért.

keresgeles_a_patak_hordalekban.jpg

Keresgélés a patakhordalékban

A Szén-patak medrének hordalékában, egy kis szerencsével jó sok almandint lehet találni, igaz a legtöbbet már gömbölyűre csiszolódott formában. Egy ízben még zafírt is találtak a játszótér melletti részben.

szitalas.jpg

Szitálás

Jó móka volt ez is, de még mindig volt egy hely, amely nagyon ígéretesnek tűnt, az olvasottak alapján. Mégpedig a Várhegy oldalában. Elindultunk felfelé, s hamarosan könnyen morzsolódó és omladékony andezit tufa falak mellett haladtunk el. Már első ránézésre volt benne fantázia, de mi továbbhaladtunk, nem gondolván azt, hogy ezek már a keresett falak. Miután a zöld jelzés lefordult és a piroson elértük a Széles-mezőt, sejtettem, hogy mégiscsak azokról volt szó, amelyek mellett elhaladtunk. Visszaindultunk szerencsét próbálni. Közben már balkéz felől a piros háromszögön lefelé igyekeztek barátaink. A Várhegy tetején voltak, amelyet a régiek Gránát-hegynek hívtak, s amelyen egykor egy Árpádkori földvár állott.

a_varhegyre_felfele.jpg

Felfelé a Várhegyen

Visszaérkezve az andezit tufához, a törmelékben kezdtünk keresgélni. Hamarosan megtaláltuk az első darabokat, majd egyre több került bele a kis vödrünkbe. Kislányunk is nagyon élvezte, aki a földön ülve, kis lapátjával  átdolgozta a törmelék anyagot. Viszonylag sok almandint találtunk és néhány elég impozáns darab is előkerült. Nehezen tudtuk otthagyni a lelőhelyet, hiszen izgalmas és szórakoztató is volt egyben a kincskeresés.

a_zsakmany.jpg

Almandinok - a zsákmány

A játszótér egy kisgyerekes család számára most is kötelező volt visszafelé. Királyrétre visszaérkezve pedig kürtöskalácsot ettünk, így már végképp teljes volt a nap.

A Börzsönyben már sokszor voltunk és sokszor vissza is jövünk még, hiszen rengeteg felfedezni való vár még ránk.   

A bejegyzés trackback címe:

http://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr787451556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.