ODAKINT

Odakint

Vízesés Dömör-kapunál

2015. július 26. - Szekeres Gábor

A Dömör-kapu a Visegrádi-hegységben található. Egykoron egy szűk szoros volt, amely két oldalán a sziklafalak csaknem teljesen összeértek. Ez a tény hadászati szempontból korántsem volt elhanyagolható. Innen a dömör szó jelentése, amely megerősített szorost jelent és eredete még a török időkre vezethető vissza.

dsc_0009_1.JPG

A Dömör-kapui vízesés

Ma már a későbbi bányaterületet nevezzük így, amely működése során, mára jó alaposan átformálta a tájat. A kitermelés nagyságáról árulkodik az a tény is, hogy a nyersanyagot a terepviszonyok miatt nem vasúton szállították, hanem egy 7 km hosszú kötélpályán jutatták el a szentendrei zúzóműbe. Így az egykor még szűk szoros azóta kiszélesedett. Föltekintve jól láthatóak a csaknem függőleges és omlékony bányafalak, amelyek néhány hollónak nyújtanak menedéket.

dsc_0002_2.jpg

A bányafalak

Ezen a völgyön halad át a Bükkös-patak is, ami Dobogókő déli lejtőjén ered, közel 600 méter magasan. A patakot a vízfolyás mentén élő népek más-más néven nevezték. (Aporügy-, Bucsina-, Bükkös-, Király- patak) Történelme egészen a római korig vezethető vissza.

A dunai limes megszervezésével egy időben, a II. század első éveiben Szentendrén, a Bükkös-patak déli oldalán húzódó dombháton felépült a rómaiak katonai tábora, mely az Ulcisia castra („farkas-tábor”) nevet kapta. Fával erősített földsáncból és az azt körülvevő árokrendszerből álló, úgynevezett palánktábor volt.

dsc_0013.JPG

A középkorban a patakon számos vízi malom is létesült, ezért Malom-patak néven is emlegetik.

A Bükkös-patak számtalan kisebb vízeséssel tarkított útja, itt a Dömör-kapunál a legpazarabb. A parkolótól nem messze, a híd alá, rövid lépcsősor visz minket a vízeséshez, amelynek most nyáron is bőséges a vízhozama. A Dömör-kapui vízesés a patak legnevezetesebb zuhataga.

dsc_0007.jpg

A vízesés

A hídon átkelve jobb oldalon egy táró bejárata tátong, amelyet robbanószer tárolására használtak sokáig, ma már Dömör-kapui-barlangként emlegetik. Ez már lezárt terület, mert igen omladékos.

Innen a Dömör-kaputól indult utunk a Z+ jelzésen fölfelé. Sokszor megálltunk gyönyörködni a patak mentén, amikor megpillantottuk a hazánkban oly ritka jégmadarat. Éppen vadászott, majd ahogy észrevett minket, gyorsan elrepült. Megörökíteni nem volt idő, megmaradt hát az élmény nekünk.

Hamarosan átkeltünk a patakon és egy mára jelzetlen úton vettük az irányt délnek, majd a már új K+ jelzésbe becsatlakozva értük el a Kármán-forrást, amely a nyári hőségben éppen csak csepegett. Szomjaznunk azonban nem kellett, hiszen hamarosan a mindig bő vizű Lajos-forráshoz értünk.

dsc_0028.JPG

Eróziós árok a régi K+ jelzés mentén

A forrást állítólag Nagy Lajos királyról nevezték el a magyarok, aki szívesen vadászott a Bölcső-hegy oldalában. A forrást korábban a szentendrei szerbek "Dobra voda" néven emlegették.

dsc_0063.JPG

A Lajos-forrás

Innen a Z▲ jelzés vezetett a Bölcső-hegy csúcsára. Noha már jó ideje nem áll a tetején kilátó és a kilátás sem kecsegtet túl sok látnivalóval, mindenképpen érdemes felmennie annak, aki szereti a szedret. Ugyanis most érik és rengeteg van belőle. Kislányunk egyik kedvence lett.

dsc_0082n_1.jpg

A Bölcső-hegyen

Lefelé ismét a Lajos-forrást érintettük, majd a S jelzésen pár kilométer után elértük a kevésbé ismert Csepel-forrást is. A forrásnál meghitt kis pihenő várt ránk. További különös hangulatot kölcsönöz a helynek a sok óriás zsurló, és a pihenővel szemben álló hatalmas bükkfa.

dsc_0090.jpg

A Csepel-forrásnál sem szégyenlősek a szúnyogok

dsc_0098.JPG

A gyönyörű bükkfa 

Nemsokára letértünk a sárga jelzésről a barlangjelzésre, amely pedig a Vasas-szakadékhoz vezetett el minket.

Az agyagos andezit tufára települt agglomerátumba addig mélyült a Cseresznyés-árok (vagy Sás-völgy) patakja, amíg átvágta azt és beleharapott az agyagos andezit tufába is. Így meggyengült a keményebb réteg alátámasztása és a sikamlóssá váló agyagos lejtőn megcsúszott, hátrahagyva a hasadékrendszert.

A szakadék, amely inkább hasadék, nagyon jó hely. Aki szeret mászni, annak rögtön eszébe jut, hogy milyen jó lehet itt felkapaszkodni. Noha a kőzet elég törős, kémény mászás szempontjából kiváló, hiszen a hasadék fölfelé szűkül.

dsc_0141_2.JPG

A Vasas-szakadék

Innen már nem volt messze a Bükkös-patak, amelyhez lassan visszatértünk, csak éppen az Anna-völgyben. Itt is van egy kis híd, amelytől nem messze a tavaszi olvadás után újabb zuhatag kápráztatja el az arra járót. Ez az Anna-völgyi vízesés. A híd alatti részen a patakban nagy élet volt, rengeteg bolharák úszkált a kristály tiszta vízben, de a nyári melegben a vízesés mesterséges lépcsői szárazak voltak.

Dömör-kapuhoz a betonúton tértünk vissza. Ezen a 10 kilométeres kis túrán láttunk egy vízesést, három forrást, egy hegycsúcsra is felkapaszkodtunk és megnéztünk egy hasadékot. Megcsodáltunk egy jégmadarat, egy erdei siklót és egy őzet is kiugrasztottunk a bokorból. A túra eleje kicsit szintes, de egyébként bátran ajánlom mindenkinek, aki beéri ilyen kis távolság megtételével. :)

A bejegyzés trackback címe:

http://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr157654724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.