ODAKINT

Odakint

Gerinctúra a Nyugati-Tátrában

2016. szeptember 03. - Szekeres Gábor

Kihasználva a rendkívül jó időjárást, végigjártuk  a Nyugati-Tátra vagy ismertebb nevén a Liptói-havasok főgerincét, amely a Magas-Tátra közvetlen nyugati folytatásaként emelkedik.

liptoi-havasok_borito.JPG

A szűk 3 nap miatt persze a teljes gerinc bejárásáról nem is álmodhattunk, így a lengyel oldalon található Gáspár-csúcsot és környékét  most elkerültük, de így is embert próbáló és egyben gyönyörű túrában volt részünk.

Ami a túránkat nehezítette, hogy nem menedékházakban aludtunk, hanem a szabad ég alatt, így az élelmen és ivóvízen kívül, mi magunk cipeltük derékaljainkat, hálózsákunkat és bivakzsákjainkat is. Igaz ami nehézséget okozott, egyúttal kárpótolt is minket, hiszen egy-egy hegycsúcson eltöltött éjszaka, felejthetetlen élményt nyújtott.

A három nap alatt összesen 63 kilométert gyalogoltunk, 4541 méter szintemelkedéssel. Maga a megtett gerincszakasz, amit egy nap alatt tettünk meg, 18 kilométer volt, amelyet a Sebes-pataki-hegytől (Bystrá) egészen a Szilfásig (Brestová) tettünk meg, 1956 méteres szintemelkedéssel. Aki járt már ilyen terepen az tudja, hogy a számok nem adják vissza az út valódi nehézségét. Hiszen ugyanennyi szintet lefelé is meg kellett tenni, hol görgős és meredek lejtőhordalékon, hol nagyobb gránittömbökön ugrálva, nem beszélve arról, hogy a Rohács-gerinc is az útvonal része volt, amely vetekszik a híres Sas út nehézségével és itt rögtön hozzá is tenném, hogy szépségével is.

Első nap - 26 km, 1850 méter szintemelkedés.

A Zsári-völgyből (Ziarska dolina) indultunk a Magisztrális úton, egészen Podbanszkóig, amely a Magas-Tátra legnyugatibb települése, majd a Köves-völgyön (Kamenista dolina) keresztül, felkapaszkodtunk a Liptói-havasok gerincére. Elérve a Köves-nyerget, egészen a Sebesig  (Bystrá) jutottunk, ahol az éjszakát töltöttük és egyébként a Nyugati-Tátra legmagasabb csúcsa, a maga 2248 méterével.

boritok.jpg

A Zsári-völgy parkolójába érve,  egy teljesen más világba csöppenünk. Bár már jó párszor voltam a Tátrában, a fölénk tornyosuló hegyek látványa mindig földöntúli élményt nyújt számomra, a fenyőerdők gyantás illatát belélegezve pedig engem is beszippant a Nyugati-Tátra. Kicsit úgy érzem magam, mint Alíz Csodaországban.

rohano_patak.JPG

Ezen a részen még sosem voltunk barátommal, aki egyébként gyakran megfordult már és mászott is a Magas-Tátrában. Bár a parkoló jól frekventált és sok a túrázó, nem nehéz magunk mögött hagyni az amúgy nem zavaró embertömeget. Lenyűgöz minket a buja növényzet, a sebesen kavargó hegyi patakok látványa. Felfelé haladva a Köves-völgyön, igazi vadon érzés kerít hatalmába minket. "Elvadult tájon gázolok...", jutnak eszembe Ady Endre sorai. Az egész vidéket málna illat járja át, miközben folyamatosan a hangosan lezúduló Köves-patak morajlik mellettünk. A patakból vizet veszünk, majd igyekszünk minél előbb kijutni a málnásból. A Köves-nyeregben már fantasztikus körpanorámában van részünk, ami egyébként végig jellemző lesz a Nyugati-Tátra főgerincére. Talán ez is az egyik legvonzóbb tulajdonsága a füves lejtők és tengerszemek mellett, azzal együtt, hogy a Rohács-gerincen már a Tátra vadsága is visszaköszön majd.

dsc_4543.JPG

A Sebesen

Az éjszakát a Sebes-pataki-hegy csúcsán töltjük, egy kialakított bivak helyen. Bár a Magas-Tátrához hasonlóan itt sem engedélyezett a szabad ég alatt alvás, mégis rengeteg  helyen látunk bivakokat, és utunk során jó néhány emberrel találkozunk, akik hozzánk hasonló módon hálózsákokban ébrednek reggel valamelyik csúcs, vagy nyereg közelében. Nagyon úgy tűnik, hogy ez egy megtűrt és kedvelt módja a gerinctúrának.

bivak_a_csucson.JPG

Bivak

ebredes1.jpg

Ébredés után

Második nap - 18 km, 1956 méter szintemelkedés.

Végig a gerincen a Sebes-pataki-hegytől a Szalatin csúcsáig. (Sebes-pataki-hegy, Bliszt, Ék-hegy, Koncsiszta, Vastag-hegy, Ökrös-hegy, Hegyes-Rohács, Placslivo, Három-púp, Vastag-púp, Bánya-hegy, Bojtár, Zsarátnok, Kis-Szalatin, Szalatin)

dsc_4510.JPG

Még első nap a Sebes-pataki-hegyre

zerge.JPG

Zerge

tengerszem.JPG

A Rohácsi-tavak a szlovák oldalon

A csúcson végignézni a felkelő napot és a reggeli fényeket, mindig óriási élmény. A füves lejtőkön a korai órákban alig találkozunk valakivel. A Bliszt és az Ék-hegy (Klin) füves lejtőin viszont rengeteg zerge legel, láthatóan hozzászoktak már az ember jelenlétéhez, noha a távolságot azért még tartják. A Koncsisztát és a Vastag-hegyet (Hrubý vrch ) elhagyva, az Ökrös-hegy (Volovec) előtti tengerszemhez ereszkedünk le a gerincről, hogy a belecsordogáló patakból ismét feltöltsük vízkészleteinket. A nap egyre erősebben tűz, pedig még csak négy hegycsúcson vagyunk túl. Én pólóval védem magam a hőgutától, de a leégést így sem kerülöm el. Rádöbbenünk, hogy milyen hosszú nap előtt állunk még. A Hegyes-Rohács (Agancsos) azonban hívogatóan kacsint ránk, mi pedig elindulunk a Liptói-havasok talán legszebb része, a Rohács-gerinc felé. Láncos és kitettebb részek következnek, amelyek mászóként nem jelentenek nehézséget, de felüdülés a gránit törmelékes lejtők után. Egyre több lengyel és szlovák turistával találkozunk, ami egyrészt a népszerű szakasznak, másrészt a déli óráknak köszönhető. Némelyik láncnál egy-egy gyakorlatlanabb túrázó tartja fel a többieket, de egyáltalán nem zavaró, hiszen a várakozás percei alatt, van időnk szétnézni.

Előttünk magasodik még a Placslivo, a Három-púp (Tri kopy) és a Vastag-púp (Hrubá kopa). Számolgatjuk hol járhatunk és mennyi van még hátra. Noha mindketten jó formában vágunk a gerinctúrának, kezdünk elfáradni. Mire elérjük a Bánya-hegyet (Banikov), már elhatározzuk, hogy az éjszakát a Szalatinon töltjük.

Elcsigázottan haladunk, vizünk is kimerülőben. Némileg feldobja a hangulatunkat egy lengyel hármas, akikkel szóba elegyedünk. Miután megtudják, hogy a Sebestől (Bystrá) jövünk, ujjongásban tőrnek ki. Úgy tűnik meglepi őket, hogy ezt a távolságot a mai nap tettük meg. A Szalatinra késő délután érkezünk meg. Élelmünk és vizünk csaknem elfogyott és másnap előttünk áll még egy közel 20 kilométeres szakasz a parkolóig. Én kisebb hőgutát kaptam. Pólóban, alá öltözetben és  polárban vacogok a napon. Korán lefekszünk, az éjszakát csak egy közelben bivakoló túrázó zavarja meg, aki pár méterre tőlünk könnyít magán, őrülten zörgetve esőkabátját. Az ébredés után hullócsillagokat kémlelünk az égen, lassan jön a hajnal.

Harmadik nap - 19 km, 734 méter szintemelkedés

A Szalatin csúcsától a Zsári-völgy parkolójáig. (Szalatin, Szilfás, Kis-Szilfás, Bölényes, Szürke-hegy, Hegyes, Naruzim menedékház, Zsári-völgy)

a_szilfas_fele.JPG

A Szilfás felé

afonyaszedes_a_szurke-hegy_elott.JPG

Falatozás a Szürke-hegy előtt 

a_menedekhaz_elott.JPG

A menedékház előtt

Éhesen és szomjasan kezdjük a napot. A Szilfás (Brestová) emelkedőjét ismét egy hosszú és törmelékes lejtő előzi meg. A Bölényest (Zuberec) észrevétlenül küzdjük le, mígnem elérjük a Szürke-hegy (Sivý vrch) fehér mészkőszikláit. Fölfelé menet áfonyával és málnával kínál minket a hegy, aminek örülünk is, mert szomjunk egyre csak fokozódik. A Hegyes (Ostrá) után nem sokkal a Naruzim menedékház felé indulunk. A ház melletti forrásból feltöltjük készleteinket és megiszunk fejenként 2-2 Kofolát. A szlovák tulajdonos elképedve hallgatja honnan jöttünk. "One day?" - kérdezi, majd csatlakozik hozzánk egy magyarul beszélő hegyivezető barátja is. "Nem semmi, nem csodálom, hogy elfáradtatok." - mondja, mielőtt továbbindultunk a parkoló felé.

Összességében egy fantasztikus gerinctúra volt, változatos terepen és gyönyörű körpanorámával. A gerinc bármelyik csúcsát jó szívvel ajánlom. Az aki bármelyiket is felkeresi, nem fog csalódni. A mi túránk kicsit erősre sikerült, ami így a számok tükrében annyira nem tűnik vészesnek, de a magashegységi körülmények teljesen más dimenziókat nyitottak előttünk. Végül Vörösmarty soraival zárnám a beszámolót: Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Fotók és videó: Hegyibetyár  Beszámolója itt olvasható!

A bejegyzés trackback címe:

http://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1811672496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

clemens 2016.09.04. 06:27:31

Élvezetes beszámoló, gratulálok!
Néhány javítás:
"A szűk 3 nap miatt persze a teljes 29 km-es gerinc bejárásáról nem is álmodhattunk"
29??
"Podbanszkóig, amely a Tátra legnyugatibb települése"
legkeletibb
"Tengerszemek a lengyel oldalon" c. kép
Rohácsi tavak, még a szlovák oldalon

Chayenne 2016.09.04. 09:36:18

Szép út volt - gratulálok!

Szekeres Gábor · <b>http://blog.hu</b> 2016.09.04. 20:29:06

@clemens: Köszi! És a javítást is. A Tavakat javítottam, Podbanszkónál igazából a Magas-Tátrára gondoltam, így annak a nyugati része. A gerincről sok eltérő adat van. Olvastam olyat is, hogy 42 km a Liptói-havasok főgerince.