ODAKINT

Odakint

Szelídgesztenye, Ördög-gerinc, és néhány kagyló

2016. október 15. - Szekeres Gábor

Mindig nagyon szeretek a családdal  kimozdulni a természetbe, még akkor is ha a mai napig nehezemre esik lelassulni gyermekünkhöz. Pedig ugyanaz a kaland- és felfedező vágy  hajtja őt is, mint engem. Ugyanúgy a kíváncsiság viszi előre, csak más a felfedezés módja. 

1_kilatas_a_dunakanyarra.JPG

Míg engem már nagyobbacska koromtól is az érdekelt, hogy mi van a dombon túl, ő még kisgyerek lévén elvész a  körülötte lévő mikrokörnyezetben. Én menni akarok, ő gyűjtögetni, megfigyelni. Szerencsére azonban nem is olyan nehéz összehangolni minket, és megtaláljuk számára azokat a dolgokat, amelyek az érdeklődését fenntartják.

Legutóbb egy rövid börzsönyi túrán jártunk a Dunakanyarral párhuzamos sárga jelzésen, amely vonalvezetését tekintve, engem nagyon emlékeztet a Visegrádi-hegységben található és jól ismert Spartacus ösvényhez. Az út néhol ugyan meredeken halad, de egy-egy hegyorom remek kilátást nyújt.

Az egykor lovagi tornáiról híres Nagymarosról indultunk - ami azt illeti elég későn. Délután egy óra után kicsivel, még csak a város macskaköves utcáit koptattuk fölfelé, majd egy hirtelen emelkedő után, beértünk az erdőbe.

Angéla itt rögtön rengeteg diót talált, amit kövekkel fel is törtünk neki, ő pedig megette. Szelídgesztenyéből sem volt hiány, kupacsa igen szúrós, nehezen tudtuk csak kiszedni a termést belőle. Aztán szép nagy makkokat is találtunk. Ezek mind egy kis szatyorban landoltak, ami az út végére szép lassan megtelt, falevelekkel, termésekkel.

3_gyujtemeny.JPG

Egy kicsit izgatott voltam, sötétedésig alig néhány óránk volt, mi pedig szerettünk volna eljutni a Remete-barlangig. Az ezt követő részen a kisasszony a nyakamban utazott, mi pedig behoztunk egy kicsit a lemaradásunkból. A Rigó-hegy után, a sárga kereszten számomra már sokkal izgalmasabb részek következtek. Szűk szerpentinen kanyarogtunk fel-le, miközben igazából már szintben haladtunk a Szent Mihály-hegy oldalában először az Ördög-hegyen, majd az Ördög-gerincen. Egy-egy bércre kinézve gyönyörű kilátás nyílt előttünk a Dunakanyarra és a szemben lévő Visegrádi-hegységre.

mi.jpg

Mielőtt leereszkedtünk volna a Remete-völgybe, nagyon beborult. A feleségem azt javasolta, szaladjak el a barlangig, míg ők megvárnak és ezzel időt nyerve kevesebbet kell sötétben visszafelé gyalogolnunk. Nem tetszett az ötlet. Az újratervezések nálunk megszokott dolgok. Gyorsan a térképre néztem és kerestem egy vízmosást, ami majd levezet a hegyről, így még világosban leérünk a bicikli útra, ahol majd visszamegyünk a vonatig. Sikerült meggyőznöm őket, a völgy után pedig már ott is voltunk a Remete-barlangnál.

A barlang természetes úton alakult ki, a körülötte lévő üregeket pedig szerzetesek vájták ki, majd a XI. században magát a barlangot is kibővítették mesterségesen.

3_remete-barlang_a_dunakanyarnal.JPG

A hely atmoszférája valóban rendkívüli a mai napig,  engem azonban jobban érdekelt néhány markáns zseb, a barlang előtti függőleges falon. Mozogtam rajta egy kicsit, majd visszamentünk a vízmosáshoz, amit idejövet már megnéztem magamnak. Ezen a részen minden gond nélkül le tudtunk jutni a Dunakanyarban lévő "Beatrix királynő" kerékpárútra.

csalad_a_remete-barlangnal.JPG

boulder.jpg

Nem volt unalmas  a bicikli úton sem visszafelé sétálni. Először lementünk a Duna-partra kagylót gyűjteni, utána pedig egy játszótéren töltöttünk el rövidebb időt. Miközben sötétedett, a másik oldalon már lámpafényben úszott a Visegrádi vár.

dsc_0104.JPG

A bejegyzés trackback címe:

http://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr7011809985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.