ODAKINT

Odakint

Barangolások a Bakonyban

2017. április 25. - Szekeres Gábor

Minél többször keresem fel Magyarország természeti szépségeit, annál inkább erősödik bennem az érzés, hogy bizony gyönyörű országunk van. A múltunkat, hagyományainkat, örökségünket látva, egyáltalán nincs okunk szégyenkeznünk, sőt jó magam büszke vagyok arra, hogy kik voltak őseink és, hogy én is ide születtem. Minél több fűszálat, fát simítok meg kis hazánkban, minél több sziklán állok, falut keresek fel, annál inkább érzem, hogy magyar vagyok. Sajnos egy élet is kevés lenne mindent megnézni, megismerni országunkban, de mindig útra kelek, éhesen az újra, és vele együtt a régire. Ez az én hitvallásom. 

gopr2328.JPG

Ha sorrendet kéne állítanom a kedvenc hazai karszt hegységeink között, nehéz lenne a választás, de az bizonyos, hogy előkelő helyen szerepelne a Bakony. A Bakonyról elsőre nagyapám jut eszembe, aki fiatalkorában bauxitot bányászott itt. Aztán az a mendemonda (amivel máig is vitatkoznak), hogy egykor a német kereskedők a magyar mangalicát, bakonyi sertés néven árulták Angliában. Mivel nehezen volt kiejthető az angolban a Bakony szó, így lett a szalonnából a bacon.

A történelme, geológiája, ásványai mellett harmadjára pedig a Kék túra ugrik be, mely a Bakonyon is áthalad. A Gaja-patak szurdokvölgyében még pocakosan jártunk, majd hosszabb kihagyás után folytattuk a túrát a Tési szélmalmokkal, majd a Római-fürdővel, illetve a Magas-Bakonnyal.

Sokszor hallottam már, hogy a Kék túra az ország legszebb részeit kihagyja. Ezt kicsit túlzásnak érzem, de tény, hogy nem lehet mindent megmutatni Magyarországból egy hosszú távú túra során. Így a Bakony északi része, szurdokvölgyek, várak, sziklamászó helyek és az utóbbi időben kiépített vasalt utak is kiesnek a kékből, amivel szerintem nincs is gond, hiszen érdeklődéstől függően bármikor felkereshetőek.

A Cuha-patak völgye

Elképesztő, hogy a víznek milyen felszínformáló ereje van. Ha belegondolunk, ez az Öreg-Bakonyban eredő kis patak, az évmilliók során milyen hatalmas szurdokvölgyet vájt ki magának a Magas-Bakony mészkő és dolomit szikláit keresztülvágva, el tudjuk képzelni, hogy milyen erők munkálnak olykor a téli olvadás után, vagy egy kiadós esőzést követően, a hegyekből lezúduló víztömegtől megduzzadt patakban.

Az Eplényben felszínre törő patak egyébként, északnak haladva, csaknem 81 kilométert tesz meg, mígnem eléri a Dunát, de csak a felső, hegyvidéki szakaszát illetik Cuha-patak néven. (A síkságon haladó részét már Bakony-érnek nevezik). A  Közép-Dunántúli Piros jelzés, a leglátványosabb részein gyakorlatilag végig kíséri Zirctől egészen Vinyéig a patakot. A turista út, hidak nélkül többször is keresztezi a vizet, így gyakran köveken kell átkelni a másik oldalra. Talán legimpozánsabb, de turisztikailag mindenképpen a legkiépítettebb része a Porva-Csesznek és Vinye közötti gyönyörű szurdokvölgy. A hazánkban is egyre népszerűbb via ferrata szerelmesei is örömmel keresik fel e völgyet, hiszen egyre több vasalt utat építenek ki, itt a szurdokban is.

A szurdokban halad a Győr-Veszprém vasút is, melyet még 1896-ban alakítottak ki, akkor még főként ipari célra. Méretét tekintve ugyan nem kisvasút, de hasonló élményt nyújt a szurdokvölgyben végig vonatozva, több alagúton és viadukton át. Jelentősége mára főként az elzárt bakonyi települések összekötése és az ország vasúti vérkeringésébe való bekapcsolása. 

porva-csesznek_turistahaz.JPG

A Porva-Cseszneki turistaház

cuha-patak.jpg

Játék a patakban 

atkeles_a_cuha-patakon.JPG

Átkelés a Cuha-patakon

alagut_a_cuha-volgyben.JPG

Alagút a Cuha-völgyben

jatek_a_koveken.JPG

Játék a köveken

Cseszneki vár

Magam előtt látom a tatárjárás utáni feldúlt, ám egyre jobban megerősödő Magyarországot. Látom a végtelen bakonyi erdőispánságot és a sziklafal tetején az épülő kicsiny kővárat. Mi tagadás a történelem mindig beindította a fantáziámat, noha csak néhány Árpád-kori épületmaradvány és egy pár feljegyzés tanúskodik erről, hiszen mai formáját a Garai család építette, lebontva a korábbi Árpád-kori várat, annak alapjaira építkezve. Később családi botránytól és a török időkben egy szerencsétlen balesettől volt hangos a vár történelme, majd a békésebb időkben már csak kastélyként funkcionált, ekkor már az Eszterházyak birtokában. Miután kiköltözött a főnemesi család, földrengés és tűzvész tette lakhatatlanná a várat.

fagyizas_a_cseszneki_varnal.JPG

Fagyizás a Cseszneki várnál

a_cseszneki_var_belseje.JPG

A Cseszneki vár belseje

a_var_oldalrol.JPG

A vár oldalról

a_var_hid.JPG

A híd

mi.JPG

A Kőmosó szurdok

Évmilliókkal ezelőtt, óriási erőhatások révén, két mészkőréteg feszült egymásnak. Az idősebb kőzet rácsúszott a fiatalabb mészkőrétegre, - amelyet maga alá gyűrt - ennek hatására pedig kiemelkedett környezetéből a mai várhegy keskeny, hosszú gerince.

Ebbe a feltornyosuló, természetes kőgátba fűrészelte be magát a Kőmosó-patak. 

A patak napjainkban is apró "lépcsőkön" bukik alá, kis vízeséseket hozva létre, és tovább mélyítve kicsiny, ám annál látványosabb szurdokvölgyét. Az itt létrejövő természetes sziklamedencében a törökök állítólag fürdőztek is, innen a neve: Török-fürdő. A nemrégiben kialakított vasalt utak mellett, két barlang is  hívogatóan nézi az erre járókat.a_torok-furdo_1.JPG

A Török-fürdő

a_furdo.JPG

A fürdő

egy_oduban.JPG

Oduban

a_barlangban.JPG

A Cseszneki-barlangban, amely kürtője a monda szerint felvezetett egészen a várig

Egy kis geológia

Egykor még sekély tenger hullámzott ezen a vidéken. A meleg éghajlat kedvezett a mészvázas élőlények elszaporodásának, olyannyira, hogy pusztulásuk után felhalmozódtak az aljzaton,  kőzetalkotó mennyiségben. A fiatalabb eocén korú mészkőben, ma is rengeteg mészvázas ősmaradványt találni. Nem ritkák a megkövült kagylók és csigák, de leggyakoribbak az ősi egysejtűek sajátos korong alakú vázai, vagyis más néven a nummuliteszek. Nummuliteszeket a mállékony kőzetet fürkészve, tucatszám lehet találni, a lencse méretűtől egészen a tenyérnyi darabokig. Nekünk volt szerencsénk egy megkövült tengeri sünt is meglelni.

nummuliteszek.jpg

Nummuliteszek, népies nevén: Szent László pénze

A Dunántúli-középhegység legnyugatibb és legnagyobb hegysége túl sok szépséget rejt még magában ahhoz, hogy ne lenne érdemes máskor is visszajönni ide.  Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

http://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr2512454235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.