ODAKINT

Odakint

Pisznice felé

2014. november 09. - Szekeres Gábor

Amikor pár évvel ezelőtt novemberben errefelé jártunk Edittel a kéktúrán, már nem volt idő kitérőt tenni Pisznicére. Pedig már akkor felkeltette az érdeklődésemet a Másfélmillió lépés Magyarországon című filmből az egykori bánya a Gerecsében, amely ma már szigorúan védett terület.

dsc_0650.JPG

Most itt vagyunk egy pici lánnyal és két barátunkkal, hogy felfedezzük az egykori kőfejtőt. Bár elvileg tilos a belépés és őrzik is, de azért szerencsét próbálunk. 

dsc_0657.JPG

Héregen parkolunk le. Innen indul kis túránk. Túl sok kilométert nem terveztünk mára, egyrészt mert Angéla most fedezi fel a világot és minden apró dolognak jelentősége van, mindenre kíváncsi, másrészt mert Zolinak is ez lesz balesete óta az első mankó nélküli túrája. A piroson indulunk el Pusztamarót irányába.
dsc_0687.JPGdsc_0697_jav.jpg

dsc_0805.JPGAngéla ide-oda szaladgál, faleveleket gyűjt egy kis papír szatyorba. Szerencsére ő is nagyon szereti a természetet és egyáltalán nem tartja unalmasnak vagy egyhangúnak a gyaloglást. Hamarosan egy erdei pihenőhöz érünk, majd elhaladva előtte viszonylag jó tempóban haladunk tovább. Angi közben már a hordozókendőben nézelődik, de Zolira is tekintettel kell lennünk. Nézelődünk, fényképezünk, meg-megvárjuk egymást. Amikor elérjük a kék becsatlakozását, már jó ideje úton vagyunk. - Ez az út vezet "Kisgeri" sziklafalaihoz - állapítom meg, de meg sem állunk. Kicsivel odébb leülünk ebédelni. Közben megvitatjuk, hogy menjünk-e tovább Pisznice felé, vagy forduljunk vissza, hiszen szinte biztos, hogy ránk sötétedik már. A továbbhaladás mellett döntünk egyhangúlag. Kicsit túl jöttünk az erdei úton, amely az egykori kőfejtőhöz vezet, úgyhogy visszasétálunk kétszáz métert. Legnagyobb meglepetésünkre, csak behajtani tilos táblával találkozunk és lezárva sincs az út. Rendben, akkor menjünk tovább.
dsc_0698.JPGdsc_0725.JPGdsc_0742.JPGdsc_0799.JPGdsc_0814.JPG

dsc_0841.JPG

A bánya nyáron nem látogatható, mert itt  kerecsensólyom fészkel. Nagyon félénk, inkább elhagyja fészkét és fiókáit ha zavarják... de most ősz van. A barlang viszont télen nem látogatható, mert rengeteg denevérnek ad állandó otthont. A véletlen úgy hozza, hogy egyik állatfajt sem zavarjuk meg. Egy útvillához érünk. A jobboldali út a régi kőfejtő szurdokvölgyébe visz, balra a barlang és a kőbánya törmeléklejtője található. A barlang alatt elhaladva, tábla figyelmeztet. Belépés csak engedéllyel. Muszáj felrohannom, hogy legalább kívülről megcsodálhassam. 150 méter után el is érem a mesterségesen kitágított bejáratot. Nagyon impozáns, kár hogy nem lehet bemenni... és persze kár, hogy ennyire szorít az idő. A kisördög azért ott van bennem, de hátat fordítok és sietek vissza a többiekhez, akik az útszélén várnak.

4650-1_1135766440.jpgInnen már nincs messze a bánya. Mindannyian önfeledten vetjük bele magunkat a keresgélésbe. Bár vésőt, kalapácsot nem hoztunk, de bízom benne, hogy egy szép ammoniteszt haza vihetek. Angéla nagyon élvezi a "kavicsolást", de szerencsére Zoliékban is felcsillan a kincskeresés öröme. Nincs sok időnk, talán fél órát keresgélünk a kövek között. Csak néhány kalcitos formát találunk, meg egy cseppkő maradványt. Sajnos eléggé lehűlt az idő és a fényképezőnk aksija teljesen lemerült. Becsomagolom egy zokniba, majd zsebre teszem, kicsit később már jó lesz. Most azonban egy kép sem készül, ráadásul már délután 4 óra elmúlt. Ideje visszaindulni. Még fél óra eltelik és már sötétben baktatunk némi kerülővel egy bicikli úton. Mire visszaérünk a piros, kék találkozásához, már a lámpákat is be kell kapcsolnunk. Szerencsére Ivett és Zoli hoztak, velünk ellentétben. Megkapjuk lámpáikat, ők pedig telefonjaikkal világítanak. A vissza út hamar elmegy. Bár Zoli már húzza a lábát és a mankó is előkerül, Angéla pedig kerek szemekkel figyeli a sötét erdőt és a fejlámpa fényeit a hordozókendőből, hamarabb visszaérünk a kocsihoz, mint idefele jövet.

dsc_0865.JPGKörülbelül 16-17 kilométert tettünk meg egész nap, de mindenki jól vizsgázott. Zoli 3 hónappal ezelőtt még kórházban feküdt, Angival meg egész nap tudtunk talán 10 kilométert megtenni. Most meg majdnem 20 kilométert mentünk, pedig korán sötétedett.
A Gerecse gyönyörű ősszel. Jövünk még ide vissza, hiszen itt van Kisgeri is,  a Pisznice kőfejtőt meg muszáj lesz megnézni, nem beszélve a barlangról. De legjobban egy ammoniteszt szeretnék már találni.

A bejegyzés trackback címe:

https://odakintblog.blog.hu/api/trackback/id/tr807196163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.