Dobogókő a történelmi Pilis talán legismertebb része, amelyről így vagy úgy, már mindenki hallott. A Pilis évezredek óta lakott, ősrégi kultúrtáj, vagyis a természet és az ember több ezer éves együttműködése hozta létre. A középkorban királyi erdőterületnek számított, s egyik legfontosabb jellegzetessége a szerzetesek jelenléte volt.
Vulkanikus eredete miatt azonban geológiailag az Északi-középhegység, azon belül is a Visegrádi-hegység része, s egyben legmagasabb pontja a maga 700 méteres tengerszint feletti magasságával.
Rendkívül kedvelt kiránduló hely. Az országúti bringásoktól kezdve, a hegyi kerékpárosokig, terepfutókig, túrázókig, mindenki megfordul itt, még azok is, akik csak egy jó bogrács kajára vágynak és felmotoroznak, vagy felautóznak. Akad itt bőven látnivaló a környéken és persze innen a kilátás sem utolsó. Jómagam viszont pont emiatt a túlzsúfoltság miatt kerülöm el legtöbbször, vagy csak kutyafuttában haladok át rajta.
Előítéletemet most félretettem családom kedvéért és terveztünk egy könnyebb kirándulást a Rám-hegyre, egy kis avartaposás céljából, hiszen az őszi lehullott levelek most gyönyörű színeket kölcsönöztek az erdőnek.
Néhol bokáig érő avarban gázoltunk.
Rendhagyó módon nem a szokásos, ajánlott útvonalakról közelítettük meg, hanem egy kis kerülővel a sárgán, majd jelöletlen úton.
A Rám-hegy, Dobogókő északnyugati oldalában fekszik. Ez az oldal árnyékosabb, hűvösebb, így itt jellemzőem több a bükkös, de az alacsonyabb és főleg a déli lejtőkön már tölgyesek is találhatóak, gyertyánnal, szilfákkal és kőrisfákkal vegyülve.
Levelekből így nem volt hiány, s az erdő már sárgás-vörösbe öltözött, szép lassan elkezdte levenni színes maskaráját.
Őszi lombkorona
A levelekben előforduló pigmentek három csoportra oszthatóak. Az első csoport a klorofill, amely nyáron rendszeresen elbomlik és újratermelődik a levelekben. Emiatt látjuk a leveleket zöldnek. A karotin, amely a klorofillnál nehezebben bomlik le, így amikor a másik már ősszel eltűnt a levélből, a leveleket sárgának látjuk. Az antocianinokat pedig a harmadik csoportba soroljuk. Azokban a falevelekben amelyekben sok a cukor, antocianinok képződnek, amelyek pirosra festik a leveleket.
Ismerkedés az ősszel
Kora délután értük el a Rám-hegyre vezető ösvényt, amelynek elején egy kapu áll. Kicsivel feljebb pedig kőbabákat találtunk az út mellett.
A kapu
Kőbabák
A csúcsra érve megpillanthatjuk a Ferenczy-sziklát, valamint páratlan kilátás nyílik a Vadálló-kövekre és a Szőke-forrás völgyére. Hátunk mögött pedig Dobogókő magasodik.
Panoráma a Rám-hegyről
Elidőzve itt, a lemenő nap fényében indultunk vissza. Mire a sárga jelzést elértük, már szürkült, pedig innen még volt egy pár kilométer. Nem kapcsoltunk lámpát, élveztük a sötétben gyaloglást, botladozást. A gerincre felérve már teljesen besötétedett, s a nap utolsó sugarai a sötétkék égbolt alját vörösre festve intettek búcsút nekünk.
A turistaház körüli utakon és a kilátókon már nem találkoztunk senkivel. A Rezső kilátónál, - Dobogókőtől 800 méterre található a Szer-kövek tetején - pedig mécsesek égtek. Különös hangulata volt, bevallom élveztem, hogy egyedül maradtunk.
Aki nem ódzkodik a nagy tömegektől és netán még nem járt volna Dobogókőn, érdemes felkeresni e helyet, hiszen itt a Dunakanyar egyik legszebb panorámája tárul elénk.