Sziasztok! A blog elköltözött egy másik oldalra. Az új oldal inkább fotós jellegű, de a beszámolók maradnak, és persze a természet szeretete is. Aki kíváncsi rá, az itt megtalálja. https://szgmp.blog.hu/

A liptóiak sokáig a Krivánt, a lengyelek a Jég-völgyi-csúcsot, a szepesiek pedig a Lomnici-csúcsot tartották a legmagasabbnak. Mára azonban már elfogadott tény, hogy a Gerlachfalvi-csúcs a Magas-Tátra és egyben a Kárpátok legmagasabb csúcsa a maga 2655 méterével. A méréseket még 1839-ben elvégezték, de hosszú idő kellett, míg általánosan is elfogadták a csúcs elsőbbségét.

A Nyugati-Tátráról nekem nem csak a széles gerincű füves kúpok, vagy a vadabb és keskenyebb csipkés hegygerincek jutnak eszembe, hanem a gyors folyású patakok, pazar vízesések és persze a gyönyörű, de apró tengerszemek is. Ezek is hozzátartoznak az összképhez, csakúgy, mint a zergék, a mormoták, a fenyvesek és a menedékházak is. A magashegységeket sosem szabad alábecsülni, de tény, hogy a Magas-Tátránál jóval szelídebb formákat ölt. Talán emiatt is látogatják olyan előszeretettel, annak ellenére, hogy geológiailag egyetlen egységet alkot vele. 

Minél többször keresem fel Magyarország természeti szépségeit, annál inkább erősödik bennem az érzés, hogy bizony gyönyörű országunk van. A múltunkat, hagyományainkat, örökségünket látva, egyáltalán nincs okunk szégyenkeznünk, sőt jó magam büszke vagyok arra, hogy kik voltak őseink és, hogy én is ide születtem. Minél több fűszálat, fát simítok meg kis hazánkban, minél több sziklán állok, falut keresek fel, annál inkább érzem, hogy magyar vagyok. Sajnos egy élet is kevés lenne mindent megnézni, megismerni országunkban, de mindig útra kelek, éhesen az újra, és vele együtt a régire. Ez az én hitvallásom. 

Az év utolsó napján a Mátrában, Hering Tamásékhoz látogattunk, ahol hó nélkül is alkalmunk nyílt megismerkedni a kutyafogat hajtással. Tamásék szibériai husky kutya tartással foglalkoznak, edzik őket és rendszeresen járnak gyorsasági versenyekre is. Néhány éve túrákat is vezetnek, elektromos meghajtású kocsikkal a kutyák mögött.

A Kaiserbrunn környékén járók azon a napon két dologra lehettek figyelmesek. Az egyik a völgyben gomolygó sűrű köd, a másik pedig a két mászó parti a Schneeberg felé nézve. Errefelé egyik dolog sem különös, mondhatni hétköznapi dolognak számít, de a Stadelwand falán, a két cseh mászótól balra, mi másztunk az emblematikusnak számító 12 kötélhosszas Richter útban.