A Nyugati-Tátráról nekem nem csak a széles gerincű füves kúpok, vagy a vadabb és keskenyebb csipkés hegygerincek jutnak eszembe, hanem a gyors folyású patakok, pazar vízesések és persze a gyönyörű, de apró tengerszemek is. Ezek is hozzátartoznak az összképhez, csakúgy, mint a zergék, a mormoták, a fenyvesek és a menedékházak is. A magashegységeket sosem szabad alábecsülni, de tény, hogy a Magas-Tátránál jóval szelídebb formákat ölt. Talán emiatt is látogatják olyan előszeretettel, annak ellenére, hogy geológiailag egyetlen egységet alkot vele. 

Szent Iván napján fotóstúrán voltunk a Liptói - havasokban. Ezen a napon a legrövidebb az évben az éjszaka és a leghosszabb a nappal. Tavaly már végigjártuk a főgerincet, így már konkrét tervekkel jöttünk. Egy nagyjából harminc kilométeres szakaszt jártunk be a két nap alatt, szokás szerint megrakott hátizsákokkal. Az éjszakát most is a szabad ég alatt töltöttük, ezért már adott volt a szükséges felszerelés. Bivakzsák, derékalj, hálózsák, váltó ruhák, fotós cuccok és rengeteg víz. Bár a túra során több helyen is van lehetőség kulacsot tölteni, nem bíztam a véletlenre, 5 teli másfél literes üveget vittem magammal. A súlyos menetfelszerelés hátránya, hogy nagyon nehéz vele haladni, - főleg a mászós részeken -  másrészről viszont bárhol megtudtunk volna aludni a gerincen, ha úgy adódik.

A Zsári parkolóból indultunk, majd érintve a menedékházat, felkapaszkodtunk a főgerincre. Innen gyakorlatilag már végig kétezer méter fölött jártunk. A Bánya-hegy (Banikov) után a főgerinc vonalát követtük. Nem sorolom fel az összes csúcsot amire felkapaszkodtunk, de a legszebb és legvadabb talán a Három-púp (Tri kopy) és Hegyes Rohács (Ostry Rohac) volt. Az éjjelt az Ökrös-hegyen (Volovec) töltöttük, ahol a meglepően erős és hideg szél elől egy árokba húzódtunk. A tiltás ellenére aznap sokan éjszakáztak a csúcs környékén, ami megint megerősítette bennem, hogy itt komoly hagyománya van a bivakolós gerinctúrának. Többek között a legjobb szlovák és lengyel fotósok is kint alszanak, hiszen a hajnali fények igazán csodásak. Az éjszaka még megajándékozott minket egy fantasztikusan csillagos égbolttal, ahol tökéletesen kirajzolódott a Tejút és felhősávja is. Másnap a Rohácsi-tavakhoz mentünk le, majd újból visszakapaszkodtunk a gerincre. A Baranecre felérve megállapítottuk, hogy nem mindig a főgerincen lévő csúcsokról a legjobb a kilátás, mert innen nézve a Szürke-hegytől egészen a Bisztráig kirajzolódott előttünk a Nyugati-Tátra főgerince.

Készítettem egy timelapse felvételt is a Nyugati-Tátráról. Szerintem, egész jól sikerült visszaadnom a hangulatát.