Királyréten, a Börzsöny legmagasabban fekvő és legkisebb medencéjében, már a XVII. századtól folyt vasércbányászat. Itt és a környékén rengeteg felhagyott táró és bánya található. Van amelyiket könnyű észrevenni és van amelyik már a feledés homályába merült és csak néhány ásványgyűjtő tudja, hol kell keresni őket.
Nyers almandinok
Hűvösvölgyről indulva történelmi utazást tehetünk Mátyás király egykori vadaskertjében, amelyet ma is ezen a néven tüntetnek fel a térképeken.
A Pilis-tető hűvös, északi lejtőjén különös kőszörnyeteg vonja magára az ember figyelmét. Mint egy sárkánygerinc úgy magasodik a környező bükkösök fölé a Vaskapu-szikla, amely a dobogókői útról már jól látható.
Véső, kalapács, két denevér meg egy barlang. Mindez a Börzsöny szívében Királyréttől nem messze a Szén-patak-völgyében.
Egy gyermek számára a szabadban töltött idő, az egészséges növekedés és fejlődés elengedhetetlen feltétele.
Ismerkedés a piros kereszttel
Mindig a szabad ég alatt aludtunk és ott ahol az este ért minket. Nagyon ügyeltünk arra, hogy mindig sátrakkal keljünk útra akkor is, ha csak 4 napra, vagy akár 2 hétre vetettük bele magunkat a "vadonba".
Pecsételőhely a Tokodi-pincéknél
Tisztán emlékszem amikor 20 évvel ezelőtt 16-17 évesen, két barátommal nekivágtunk a Kéktúrának. Már akkor rengeteg teljesítménytúrán voltunk túl, így nem számítottunk tapasztalatlan túrázóknak.
Ne gondolja senki, hogy mi nem voltunk tele kétségekkel, vagy kérdésekkel, az első közös túrákon. Ha egy pici babával kelünk útra, gondos tervezésre van szükség, hiszen rengeteg dolog van amire figyelnünk kell és gyermekünk a természetben sem szenvedhet hiányt semmiben.
Sokan kérdezték már tőlünk, hogy merünk ilyen pici gyermekkel nekivágni a hegyeknek. Míg vannak akik csodálatosnak tartják és bátor dolognak a merészségünket, addig mások felelőtlennek gondolnak minket.
Bivak pocakosan a pilisszántói kőfülkében
Egy rövid 4 kilométeres, ám annál meredekebb kaptatón mentünk fel a piros háromszögön a Prédikálószékre. Előtte érinttettük a Szentfa-kápolnát, majd felkapaszkodva a gerincre és néha letérve a rendes útról - kicsit hegymászósra sikeredett - elértük a Vadálló-köveket.
Beköszöntött az igazi tél. Ugyan havat csak estére mondtak, de csípős hideg fogadott minket amikor kiszálltunk a kocsiból Dömösön. Vegyes érzésekkel indultunk útnak kislányunkkal, mert a túrákat jól bírja, de ilyen hidegben még nem mentünk vele. Ismét megkellett tervezni a logisztikát. Az élelem és víz beosztása már rutin feladat volt számunkra, de felkészültünk rá, hogy ilyen hidegben pelenkát cserélni nem fogunk tudni. Tehát rövid túrát terveztünk - egy pelus hidegben 6 órát bír ki, aztán már nem túl komfortos ha nyirkos.
Amikor pár évvel ezelőtt novemberben errefelé jártunk Edittel a kéktúrán, már nem volt idő kitérőt tenni Pisznicére. Pedig már akkor felkeltette az érdeklődésemet a Másfélmillió lépés Magyarországon című filmből az egykori bánya a Gerecsében, amely ma már szigorúan védett terület.
Most itt vagyunk egy pici lánnyal és két barátunkkal, hogy felfedezzük az egykori kőfejtőt. Bár elvileg tilos a belépés és őrzik is, de azért szerencsét próbálunk.
Nem tudom mi az ami mindig vissza hív minket? Talán a kalandvágy, a felfedezés vágya, vagy pusztán a természet szeretete? Akárhogy is van, csütörtök délben, már a jásdi kocsma előtt találtuk magunkat. Mint mindig most is velünk tartott, most már majdnem 2 éves kislányunk is. Hátizsákjaink súlyosak voltak, pedig csak a legszükségesebb dolgokat vittük magunkkal ami a nomád élethez nélkülözhetetlen. Persze Angéla komfort érzetét a szabadban is biztosítanunk kellett.
A három nap alatt tökéletes sátorhelyeket találtunk, ahol kislányunk is otthon érezhette magát. Gondosan megterveztük, hol találunk forrásokat, hogy a lehető legkevesebb vizet kelljen magunkkal cipelni. Az első nap nem is volt ezzel gond, mert záporban kezdtük meg kalandunkat. :) Nem esett igazán sokáig, de a térdig érő növényzetben szinte rögtön átázott a cipőnk és a lábszárunk. Kislányunk ennek annyira nem örült, hiszen imád szaladgálni, neki pedig derékig ért a vizes fű.