ODAKINT

Odakint

Odakint

Túra a Gerlachfalvi-csúcsra

2017. szeptember 03. - Szekeres Gábor

A liptóiak sokáig a Krivánt, a lengyelek a Jég-völgyi-csúcsot, a szepesiek pedig a Lomnici-csúcsot tartották a legmagasabbnak. Mára azonban már elfogadott tény, hogy a Gerlachfalvi-csúcs a Magas-Tátra és egyben a Kárpátok legmagasabb csúcsa a maga 2655 méterével. A méréseket még 1839-ben elvégezték, de hosszú idő kellett, míg általánosan is elfogadták a csúcs elsőbbségét.

gopr4622-1.jpg

A magam részéről egy túra, vagy mászás alkalmával sosem az az elsődleges, hogy melyik a legmagasabb csúcs. Ha kint lehetek a Tátrában az már önmagában nagyszerű dolog, hogy ezt éppen milyen formában teszem, az már másodlagos. Talán ezért lehet, hogy ez idáig a Gerlachfalvi-csúcsra még nem sikerült eljutnom, és megmondom őszintén a terveim között sem foglalt el előkelő helyet. Aztán csörrent a telefon és bejelentkezett egy közös barátunk. Ezután hosszas tervezgetés kezdődött az időpontot illetően, hogy mindhárman szabadok legyünk egy olyan hétvégén, amikor az időjárás is optimális lehet az indulásra.

Július végén már Felsőhági (Vyšné Hágy) parkolójában készülődtünk az indulásra. Szerencsére a forgalmasabb tátrai központok parkolóival szemben itt nem volt parkolási díj. A túrát a sárga jelzésen kezdtük a Kis-Zúgó-patak-völgyében (Dolina Malej Hučavy). Az út hosszan emelkedett, a körülöttünk ágaskodó fenyvesek gyantás illatát belélegezve megint elvarázsolt minket a Tátra. Egy forrás mellett elhaladva frissítettük vízkészleteinket, majd a megrakott hátizsákjainkkal tempósan haladtunk tovább, így hamarosan felkapaszkodtunk a piros jelzésig. Innen már nem volt messze a Batizfalvi-tó. (Batizovské pleso)

indulas.jpg

Az indulás utáni percek

fenyvesben.jpg

Fenyvesek között

a_to_fele.jpg

Közeledünk a tóhoz

batizfalvi-to.jpg

A Batizfalvi-tó

Na ez az a hely, ahol érdemes leülni kicsit és végigkémlelni a távolt. A tengerszem nagyon hangulatos kristálytiszta vizével és a körülötte elterülő gigászi gránit hegyekkel.

A tavat megkerülve megint vizet vettünk magunkhoz a tóból kiömlő vízfolyásból, majd az északi oldala mellett végighaladva elkezdtük a felkapaszkodást a Batizfalvi-völgyben (Batizovská dolina), ahova turisták elvileg nem mehetnek fel vezető nélkül. Szerencsére kettőnknek is volt hegymászó igazolványa a háromfős csapatból, így ez nem volt gond. Persze menedékházakon kívül is csak az aludhat valamelyik hegy lábánál, aki igazolni tudja, hogy másnap mászni fog. Találtunk is egy eszményi bivak szállást a kövek közt, de olyan szép idő volt, hogy mi a szabad ég alatt aludtunk bivakzsákjainban.

vizvetel.jpg

Vízvétel a tónál

a_to_eszaki_reszen.jpg

A tó északi partján

a_batizfalvi-volgyben.jpg

Bivakot keresve

bivak_keresoben.jpg

Még mindig...

A szlovákok egyébként mondhatni kisajátították maguknak a két legkönnyebb útvonalat ami a csúcsra vezet. Az egyik a Felkai-völgyből, (Velická dolina) a másik innen a Batizfalvi-völgyből indul. Szóval turista csak hegyi vezetővel mehet fel ezeken az utakon is, de ha hegymászó igazolványod van, akkor ezeket az utakat, nem használhatod, mert túl könnyűek. :)

Mi egyébként a Martin úton akartunk menni a gerincen, de az élet máshogy hozta.

Az út beszállója, amit kinéztünk nagyon jeges volt, de alatta már kiolvadt jó részt a hótömeg, így elég omlékonynak nézett ki. Ráadásul hágóvasakkal sem készültünk, így már délután eldöntöttük, hogy a mellette lévő száraz úton megyünk fel a Batizfalvi-próbán át.

A csillagos ég alatt még fejlámpával ereszkedett le az a hármas mászóparti, akik előző nap este egy több mázsás sziklát sodortak véletlenül le. Az óriási tömb hatalmas robajjal száguldott lefelé, majd egy párkányon szétrobbanva, ezer felé süvítettek le az így is méretes kődarabok. Biztonságos távolból figyeltük a nem mindennapi jelenetet. Az éjszaka viszonylag hamar elment, egyedül én fáztam nyári hálózsákomban, hiszen itt nyáron is simán lehűl nulla fok környékére a hőmérséklet.

A beszálló sem volt messze a „szállásunktól”, a nagy zsákokat pedig az egyik bivak menedékben hagytuk. Vízen és a mászó cuccokon kívül nem vittünk mást magunkkal. Beülő és a vasak magunkon voltak. Az út azonban tényleg nagyon könnyű volt (persze ez relatív), gyorsan haladtunk fölfelé. Biztosításra nem volt szükség, a kompakt gránit rendkívül jól tapadt. A Batizfalvi-próbán volt némi láncos rész, meg egy kis létra, de végig magabiztosan lehetett az útban haladni. A katlan után a gerincen vezetett az út, a panoráma fantasztikus volt. Meglepően gyorsan felértünk a csúcsra. Elsők voltunk aznap, leszámítva egy arcot, aki fent aludt a csúcson.

felmenetel.jpg

Hajnalban a Batizfalvi-hasadéknál

gerlach_magas_-tatra-1.jpg

Mászás a hasadékban...

a_gerincen.jpg

...és a  gerincen

csucson.jpg

Chicago van :)

Az ereszkedő útvonal egy láncos szakasztól eltekintve ugyanaz volt ahol feljöttünk, különösebb probléma nélkül zökkenőmentesen ment. A kiszállónál már egyre több emberrel találkoztunk, többek között vezetett túrázókkal is. Miután megkerestük nagy zsákjainkat, indultunk visszafelé. A Batizfalvi-völgyből lefelé hosszabban elidőztünk a tónál, aztán mennünk kellett tovább.

A hegyvidéki túrákban az a nehéz, hogy ha éppen nem fölfelé megy az ember, a lejövetel sem könnyebb, hiszen nem tud pihenni a láb lefelé sem. Hosszúnak tűnt míg a parkolóhoz értünk. Felsőhágiban pedig fejenként két kofolát is bedobtunk. A Tátra most is lenyűgöző volt, a Gerlachfalvi-csúcs pedig számomra sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam.

Két filmet készítettem, az első az érzésekről szól, a második pedig egy timelapse videó.

 

süti beállítások módosítása