A Kis-Hanta-patak és Korompa-patak találkozása felett emelkedő, 230 méter magas domb tetején egykor egy vár állott. A Pusztatorony vagy Bíbervár néven ismert romokról számos monda maradt fent, de valódi történetéről keveset tudunk.

Az egyik monda a két utolsó várban élő óriásról szól. Egy öregemberről és a lányáról, akiknek igen nagy étvágyuk volt. Egy teljes ökröt is megtudtak enni egyszerre. Egyik nap az óriás lány egy szántóvető embert látott meg, és nagy örömében hazavitte kötényében. Az apja azonban mérges lett és visszavitette lányával a paraszt embert lovastul, szekerestül a mezőre, mert az emberek munkája tartotta el mindkettejüket.

Természetesen a mondának kevés köze volt a valósághoz, amely valószínűleg még sokkal színesebb lehetett, mint a népi emlékezetből fennmaradt elbeszélés.

Amit a várról tudni lehet, hogy az egyetlen ásatást 1980-ban Miklós Zsuzsa vezette, aminek során tisztázták a vár alaprajzát.* A kerámia és fém leletanyagnak köszönhetően sikerült az eredetét és pusztulását is behatárolni. Feltehetőleg legkésőbb az 1260-as években építette a környéket birtokló nemes. Az edénytöredékek alapján a XIV. század elején is volt itt még élet, majd ezt követően Csák Máté háborúskodásaival, illetve Károly Róbert harcaival hozható összefüggésbe egy feltételezett támadás, amely a vár pusztulásához vezetett.

A rövid életű vár mára alig néhány kőfalból áll, a növényzet teljesen benőtte egykori területét. A középpontban egy kisméretű torony állt udvarral, amelyet északról egy igen meredek fal határolt természetes módon. Nyugat, kelet és dél felől pedig félkör alakú sáncárok védte. A torony nyugati oldalához egy kőfallal védett térség társult, a keleti fal és a sánc közötti nagyobb rész pedig elővár jellegű lehetett. Itt egy kemencét is találtak, ami arra enged következtetni, hogy gazdasági célokat is szolgálhatott és vélhetőleg innen vezetett út az emeleti bejárathoz is. Ezen felül kelet felől még egy észak-déli irányú sáncárok védte Pusztatorony várát.

A toronyról semmilyen írásos feljegyzés nem maradt fent.

Aki többet szeretne látni néhány falmaradványnál, annak érdemes ide visszajönnie ősz végén, tél elején, amikor a fák már elhullajtották lombkoronájukat. Sajnos a régészeti ásatás után a falak állagmegóvására nem került sor, így folyamatosan pusztulnak a falmaradványok.

*Szondázó ásatás során meghatározták a felszínen nem látható falmaradványokat is.

Az előző rész: A Börzsöny bércein - Titokzatos várak