A Magas-Tátrát egyfajta misztikum lengi körül. Ahogy a nagy öregek mesélnek róla, a lavinák rémképe, sajátos atmoszférája, zordsága, egyaránt megerősítették bennem, hogy ez egy különös hely.

Már régóta rabul ejtett a hegyek világa, de a Magas-Tátrához különös románc fűz. Pedig első találkozásunk igen csak felkavaró volt 7 évvel ezelőtt. A Nagyszalóki-csúcsot kíséreltük megmászni téli viszonyok között, de csak a Téry házig jutottunk el. A rettentő hidegre nem voltunk felkészülve. Nekem az arcom és az újvégeim szenvedtek fagyási sérüléseket, de cimborám arcán is sebek éktelenkedtek a sikertelen mászás után. Úgy tartják, első benyomást, csak egyszer lehet tenni. Mégis, ennek ellenére szerelem volt ez az első látásra.

A Magas-Tátrát egyfajta misztikum lengi körül. Ahogy a nagy öregek mesélnek róla, a lavinák rémképe, sajátos atmoszférája, zordsága, egyaránt megerősítették bennem, hogy ez egy különös hely. S nem hazudtolta meg magát akkor, hiszen pont ezt vártam tőle.

Azóta sok év telt el, s az indulás előtti héten már gondosan figyeltük a hóhelyzetet. Kicsit lemondóan vettük tudomásul, hogy 3-as fokú a lavinaveszély, de egy halvány reménysugár azért volt még. A hét közepétől ugyanis napsütést mondtak, így kis szerencsével normalizálódhat a helyzet. Egy ilyen lehetőséget úgy gondoltuk nem érdemes elszalasztani...

Indulás a Csorba-tótól

és érkezés a Poprádi-tóhoz

... így péntek hajnalban már a Tátra felé gurultunk. Viszonylag hamar  megérkeztünk a Csorba-tóhoz. (Igaz a Keleti pályaudvarról vonattal is csak 5 óra 15 perc az út.) Gyönyörű idő fogadott minket, s a lavinaveszély már valóban kettesre mérséklődött. Miután leraktuk a kocsit a parkolónál, felgyalogoltunk először a piros, majd az elágazás után a zöld jelzésen, a Menguszfalvi-völgyön keresztül a Poprádi-tóhoz. A tó melletti menedékházban szálltunk meg éjszakára. Mielőtt azonban nyugovóra tértünk volna, felmértük a hóviszonyokat a környéken. Másnap a Rysy, azaz Tengerszem-csúcs megmászása volt a cél.

A csapat balról jobbra: Szeki, Kriszti, Robi

Érdemes tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy télen a turista útvonalak nagy része le van zárva a Tátrában - legalábbis a turisták elől. A megfelelő felszereléssel, tapasztalattal és papírok birtokában azonban minden további nélkül folytatható mászó tevékenység. 

Láncok helyett fix kötelek

Tökéletes hóviszonyok

Hajnalban indultunk útnak a kék jelzésen felfelé, majd kis idő után, a piros jelzésen jobbra a Békás-tavak völgyében haladtunk tovább. A tavaknak csak felülről látszottak a sziluettjei, mivel teljesen befagytak, behavaztak. Ezután egy könnyű mászás következett a Hunfalvy-völgyig. Nyáron ez a meredek rész láncokkal biztosított szakasz, most viszont mélyen ellepte őket a hó. Ettől függetlenül nem okozott különösebb nehézséget a feljutás a jó minőségű hóban. A biztonság kedvéért pedig ki volt feszítve egy fix kötél is. Egy kisebb részen volt csak jeges szakasz, itt a mászás megfelelő körültekintést kívánt. Ezt leküzdve a völgyben hamarosan felértünk a Hunfalvy-völgyi menedékházhoz.

Innen már festői látványban volt részünk. A felkelő nap előttünk megvilágította a Hunfalvy-hágót. Mire felértünk, napfényben úszott minden. Jobbra tőlünk a Tátra-csúcs, velünk szemben a Ganek állt, mi azonban balra vettük az irányt a Rysy csúcsa felé. A gerincen már hétágra sütött a nap, s aznap elsőként értünk a Tengerszem-csúcs havas tetejére. Igaz a nyomokból ítélve valaki a csúcs alatti platón bivakolt. Különös érzés keríti hatalmába ilyenkor az embert a gyönyörű panorámát kémlelve. Hiszen a csúcs egyik felén Lengyelország, a másikon Szlovákia látható.

A gerinc

és a csúcs

A Tengerszem nevet első megmászójától, Blasy Edétől kapta 1853. augusztus 2-án, amikor nyolc barátjával újra a csúcson járt és a Tengerszemre nyíló csodaszép kilátás névadásra ihlette.

A Rysy megmászása még így téli viszonyok között sem számít technikailag különösebben nehéznek. Elemben hágóvas, jégcsákány, sisak, pieps, lapát, szonda azért szükségeltetik és persze ezen eszközök használatainak biztossága is, mert bár technikailag nem nehéz, de jó pár lavinamezőt kell keresztezni és komolyabb jegesedések is előfordulhatnak. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a téli útvonal eltérő lehet a nyáritól, a domborzati viszonyoktól függően. És ne felejtkezzünk meg  a megfelelő fizikai erőnlétről sem. Mi 3 óra 40 perc alatt értünk fel a csúcsra a Poprádi-tótól.

 Volt vendégkönyv is 

Másnapra már havazást és rossz időt mondtak, így mérlegelnünk kellett, hogy lóhalálában megmászunk még egy csúcsot, vagy kényelmesen visszasétálunk, fényképezve és napfürdőzve a szálláshelyünkig. Mi az utóbbit választottuk, s nem bántuk meg, mert a Tátra most igazán gyönyörű arcát mutatta.

Végezetül készítettünk egy kisfilmet a mászásunkról: 

A képeket Fischer Krisztina és Pántya Róbert készítették