ODAKINT

Odakint

Odakint

A háromfejű szláv isten hegye - Triglav

2015. június 01. - Szekeres Gábor

A Triglav a szlovének nemzeti jelképe, számtalan történet és legenda forrása. Sziluettje áll a szlovén nemzeti lobogón is, alatta két hullámos sáv, ami az ország két legnagyobb folyóját, a Drávát és a Szávát jelképezi. Nevét egyes vélemények szerint az ősi háromfejű szláv istenről Troglav-ról kapta, aki a hegyen élt. Mások szerint pedig jellegzetes formájának köszönhető elnevezése. 

dsc_0002.jpg

Úgy tartják, életében egyszer minden szlovénnek fel kell másznia a Triglav (2864 m) tetejére, amely a róla elnevezett nemzeti park közepén található a Júliai-Alpokban. A Júliai-Alpok elnevezése a latin Iulia („Julius-féle karsztvidék”) tájegységre utal, amely nevét Julius Caesar-ról kapta az építtetett közeli Forum Iulii város és Via Iulia Augusta út emlékére.

dsc_0039.jpg

Noha a hegység nagyobbik része Olaszországban fekszik, Szlovéniában találhatóak a magasabb csúcsok. Így a Triglav is, mely nemcsak Szlovénia, de egyben a Júliai-Alpok legmagasabb hegye is.

dsc_0069.jpg

 A vad északi fal

dsc_0072.JPG

A Triglav Nemzeti Park közepén, már messziről kimagaslik a tájból a háromfejű hegy. Középső csúcsának, a Nagy-Triglavnak a tetején pedig egy fémtorony áll, amely Jakob Aljaz lelkész nevét viseli.

Jakob Aljaž 1889 körül Dovje községben szolgált, és ekkoriban többször is fölmászott a Triglavra. Mivel a környékbeli hegyek népszerűsége folyamatosan nőtt a külföldiek körében, Aljaž eldöntötte, hogy a Triglavot megőrzi a szlovénségnek. Néhány koronáért megvette a Triglav csúcsát Dovje községtől és a legmagasabb pontra épített egy fémtornyot, melyet 1895. augusztus 7-én nyitott meg. A torony építését saját pénzéből fizette, később pedig a Szlovén Hegyi Társaságnak ajándékozta.

A torony egyébként Faraday-kalitka is, vagyis a belsejében megvédi az embert a villámlástól.

dsc_0139.JPG

Ha korán érkezünk a csúcsra, ilyen látványban lehet részünk

A hegy első megmászása 1778-ban történt és abban az időben nagy hőstettnek számított, az első fontosabb alpesi mászások egyike volt. Mára már - legalábbis május és október között jó időben - nem számít extrém kihívásnak, mert a csúcsig több kiépített út is vezet. Például a Tominskova vagy a Prag utak, amelyek a Vrata-völgyből vezetnek felfelé. Tény, hogy már nem csak hegymászók számára elérhető a csúcs meghódítása. A megfelelő felszerelés és a jó kondíció azért így is elengedhetetlen, hosszú, kimerítő túrának számít, ezért nem árt kétnaposra tervezni.

dsc_0126.jpg

 A távolban az már a csúcs

dsc_0160.jpg

Edit a gerincen

A fizikai és pszichés kihívás mellett talán a vízhiányra kell még felkészülni, hiszen mészkő hegységről, karsztvidékről beszélünk, így a hegyen sehol nem fogunk vizet találni, a menedékházakban pedig aranyárban mérik.

Az utak egyébként jól kiépítettek. Én egyedül az északi falon a Bamberg útban találkoztam hiányos, sérült ferrata résszel, ahol egy rövidebb, kitett részen el volt szakadva a drótkötél. Ez az út - a csúcsra vezető sziklamászó útvonalakat leszámítva -  a legnehezebb és egyben a leglátványosabb a csúcs eléréséhez. Csak gyakorlott ferrátásoknak ajánlott, mert a nagy szintkülönbség és a technikás út erősen megtörheti a kezdő túrázót.

dsc_0248.JPG

A Bamberg úton jöttünk le... ez már a kiszálló

A Triglav megkülönböztetett figyelmet érdemel télen, amikor a beépített fémbiztosító eszközöket vastag hó borítja. Ilyenkor, téli körülmények között, már hegymászásnak számít a meghódítása és csak az induljon neki, aki tudja mire vállalkozik.

Jó időben azonban, ha bár nehéz is, de gyönyörű és óriási élmény felmászni rá.

A fotók 2010-ben készültek. (Pántya Róbert)

süti beállítások módosítása