A Triglav a szlovének nemzeti jelképe, számtalan történet és legenda forrása. Sziluettje áll a szlovén nemzeti lobogón is, alatta két hullámos sáv, ami az ország két legnagyobb folyóját, a Drávát és a Szávát jelképezi. Nevét egyes vélemények szerint az ősi háromfejű szláv istenről Troglav-ról kapta, aki a hegyen élt. Mások szerint pedig jellegzetes formájának köszönhető elnevezése.
Úgy tartják, életében egyszer minden szlovénnek fel kell másznia a Triglav (2864 m) tetejére, amely a róla elnevezett nemzeti park közepén található a Júliai-Alpokban. A Júliai-Alpok elnevezése a latin Iulia („Julius-féle karsztvidék”) tájegységre utal, amely nevét Julius Caesar-ról kapta az építtetett közeli Forum Iulii város és Via Iulia Augusta út emlékére.
Noha a hegység nagyobbik része Olaszországban fekszik, Szlovéniában találhatóak a magasabb csúcsok. Így a Triglav is, mely nemcsak Szlovénia, de egyben a Júliai-Alpok legmagasabb hegye is.
A vad északi fal
A Triglav Nemzeti Park közepén, már messziről kimagaslik a tájból a háromfejű hegy. Középső csúcsának, a Nagy-Triglavnak a tetején pedig egy fémtorony áll, amely Jakob Aljaz lelkész nevét viseli.
Jakob Aljaž 1889 körül Dovje községben szolgált, és ekkoriban többször is fölmászott a Triglavra. Mivel a környékbeli hegyek népszerűsége folyamatosan nőtt a külföldiek körében, Aljaž eldöntötte, hogy a Triglavot megőrzi a szlovénségnek. Néhány koronáért megvette a Triglav csúcsát Dovje községtől és a legmagasabb pontra épített egy fémtornyot, melyet 1895. augusztus 7-én nyitott meg. A torony építését saját pénzéből fizette, később pedig a Szlovén Hegyi Társaságnak ajándékozta.
A torony egyébként Faraday-kalitka is, vagyis a belsejében megvédi az embert a villámlástól.
Ha korán érkezünk a csúcsra, ilyen látványban lehet részünk
A hegy első megmászása 1778-ban történt és abban az időben nagy hőstettnek számított, az első fontosabb alpesi mászások egyike volt. Mára már - legalábbis május és október között jó időben - nem számít extrém kihívásnak, mert a csúcsig több kiépített út is vezet. Például a Tominskova vagy a Prag utak, amelyek a Vrata-völgyből vezetnek felfelé. Tény, hogy már nem csak hegymászók számára elérhető a csúcs meghódítása. A megfelelő felszerelés és a jó kondíció azért így is elengedhetetlen, hosszú, kimerítő túrának számít, ezért nem árt kétnaposra tervezni.
A távolban az már a csúcs
Edit a gerincen
A fizikai és pszichés kihívás mellett talán a vízhiányra kell még felkészülni, hiszen mészkő hegységről, karsztvidékről beszélünk, így a hegyen sehol nem fogunk vizet találni, a menedékházakban pedig aranyárban mérik.
Az utak egyébként jól kiépítettek. Én egyedül az északi falon a Bamberg útban találkoztam hiányos, sérült ferrata résszel, ahol egy rövidebb, kitett részen el volt szakadva a drótkötél. Ez az út - a csúcsra vezető sziklamászó útvonalakat leszámítva - a legnehezebb és egyben a leglátványosabb a csúcs eléréséhez. Csak gyakorlott ferrátásoknak ajánlott, mert a nagy szintkülönbség és a technikás út erősen megtörheti a kezdő túrázót.
A Bamberg úton jöttünk le... ez már a kiszálló
A Triglav megkülönböztetett figyelmet érdemel télen, amikor a beépített fémbiztosító eszközöket vastag hó borítja. Ilyenkor, téli körülmények között, már hegymászásnak számít a meghódítása és csak az induljon neki, aki tudja mire vállalkozik.
Jó időben azonban, ha bár nehéz is, de gyönyörű és óriási élmény felmászni rá.
A fotók 2010-ben készültek. (Pántya Róbert)