Hazánkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a via ferrata vagy klettersteig túrák. Ezeken a túrákon, olyan hegyi utakra merészkedhet fel az ember, amelyek kiépítetlenül, csak képzett sziklamászók számára lennének elérhetőek. Az előrehaladást előzetesen felszerelt létrák, lépcsők, hidak és fémkábelek segítik.
Hazánkban a vasalt utak térhódítását, mi sem bizonyítja jobban, mint a már megnyitott cseszneki és tatabányai via ferrata parkok. Külföldön már persze egy megszokott és elterjedt társasági, családi szabadidős programnak számít, amelyben az egyszerű túrázástól az extrém mászásig mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet.
A külföldi ferraták közül, sokak számára talán a legáhítottabb cél, a mára már elhíresült Königsjodler út, amely a Keleti-Alpokban, a Berchtesgaden-i Alpokban helyezkedik el. Hírnevét nemcsak magassága, hossza és nehézsége adja, hanem szépsége is, hiszen folyamatosan gerinc élen halad felfelé, amelynek tornyain fel-le ingázunk.
Az út során 1700 méteres szintet kell legyőzni a Hochkönig csúcsig (2.941m), ebből 700 méter a via ferrata, a többi gyaloglás egészen a Matrashausig, amely az egyik legmagasabban fekvő hütte a Keleti-Alpokban.
Bár a Hochkönig csúcs Ausztriában található, a hegy nagyobb földrajzi része az Alpok Berchtesgaden-i részén fekszik Németországban.
A túra a Hockönig déli lábától az Erichhüttétől indul. Innen körülbelül 2,5 óra a beszállóig, majd 4-6 óra a klettersteig rész. A Matrashausig további 1 órával kell kalkulálni. Így egy egész napos, túrával kell számolni, kitett gerincen haladva. Ami gyakorlatlan, vagy még nem hozzászokott embereknek idegileg is megterhelő lehet. Az útvonal nagyjából B,C nehézségű részeken halad, majd a végén néhány D nehézségű szakasz is előkerül, ezért és a hosszú menetidő miatt, fizikailag mindenképpen felkészülten kell neki indulni a Königsjodlernek.
Erichhütte
Gyaloglás hajnalban a beszállóhoz
Már közeledünk
és már a Königsjodleren kora reggel
A nyolc tűhegyes torony mellett további plusz adrenalint jelent néhány rövidebb ferdekábeles híd és a Flying Fox a Sallerriss felett. Itt egy 30 méteres drótkötélen kell átcsúszni két sziklatorony között.
A Jungfrauensprung
A Teufelsschlucht
és a híres Flying Fox
Az átkelés
Jönnek a felhők
A magashegységből adódóan a hírtelen elromló idő lehetőségével is tervezni kell. Szerencsére vannak menekülő útvonalak is, amelyeken keresztül a lejöveteli útra lehet csatlakozni. A kiszállás után pedig a lejövetel kétféleképpen is megoldható. Vagy az Arno úton vissza az Erichhüttéig, vagy egy elég technikás túraútvonal vezet a Birgkar mentén.
Ködben úszva
A Kummetstein előtt
A tornyokon haladó klettersteig ennek a régiónak a leghosszabb és legnehezebb - de egyes vélemények szerint - az Alpok egyik legnehezebb pályája.
A kiszálló
Gyaloglás a Matrashausig
Késő délután indultunk lefelé a ház keleti oldalán...éjszakába nyúló ereszkedés következett
A piros nyíllal jelölt úton jöttünk le
Az út egyébként rendkívül jól kiépített és karbantartott. Aki fizikailag felkészült és nem riad meg a kitettségtől, annak páratlan élményben lehet része a Königsjodlert végigmászva.
A képek 2011-ben készültek